A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Szenti Tibor: Kerekólak Csongrád megyében és a Vásárhelyi pusztán

A kerekól bővítése úgy készült, hogy a hátsó falát ferdén kibontották és az addigi tetőzetét is leszedték. Az ól hátulját egyenesre befalazták és ez az új falszakasz — amely csökkentette a kerekól alapterületét, valamint a formáját erősen megváltoztatta — egyúttal a hozzáépített szögletes baromfiól kerekól felöli végfalát is képezte. A vályogfal felhúzása után mindkét ólrészre keresztben tetőtartó rudakat fektettek, majd közös tetőfedést helyeztek. Alól leveles kukoricaszárat raktak, erre pedig gazfedés került. A tetőt végükön téglanehezékkel ellátott, átvetett drótszálakkal fogatták össze. A kerekól faltövét a tyúkok kikaparták és kirúgták. A sérült ,,vályogtéglák" pótlását égetett téglákkal végzik el. (A tanyatelken a tanyaház és az istálló között még egy kisméretű kerekólat lehet találni, amit a kutya számára építettek vályogból. Ezek a kis kerekólak ma is igen gyakoriak a Pusztán.) 9.^Kenéz László bővített kerekólának délkeleti homlokzata. (Jobbra a kerekól, balra a toldalék szögletes ól a közös tetőzettel) ÉPÍTŐIK ÉS ALKALMAZÓIK A vizsgált területen kizárólag magyar nemzetiségű lakosoknál találtunk kerekólakat, ők is építették. A kerekólakat kezdetben elsősorban az asszonyok építették. Ennek a hagyományai a vásárhelyi Pusztán a mai napig megmaradtak és gyakorlatnak számítanak. Arra a kérdésre, hogy a kerekólakat eleinte miért éppen az asszonyok építették, a legvalószínűbb választ a nemek közötti munkamegoszlás adja. Az élet óvása, a család összetartása, az asszonynéphez közelálló baromfigondozás mindig az anya, az asszony feladata volt. A férfi a nagyobb, ún. lábasjószágokat és azok szálláshelyét: az istállót, hodályt, illetve nagyméretű ólakat gondozta. Mivel a baromfitartás és -gondozás az asszony feladata volt, a férj ezzel a legtöbbször nem is törődött. 292