A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Ifj. Lele József: A Tápairét tanyái

a gaztenger virított a területen, mégsem adták fel a harcot. 1960-ban új világ köszöntött rájuk is. A falu lakóinak ekkor 96%-a tsz-tag lett. A három tsz a 60-as évek derekán egyesült. Az új közös Tsz. neve Tiszatáj Tsz. A Tápairét mai lakói a Tsz-ben, de leginkább a saját földjükön dolgoznak. Aktív kereső ma 50 fő, akiknek tanyatelke egységesen 800 D- öl. Ezt keríteni kellene, de senki sem teszi. Úgy vannak vele, hogy egy-két évig még így is jó, utána meg beköltöznek a faluba, vagy el valahova. El a Rétről! A mai ember megmosolyogja az egykori szöveget, miszerint ,,a Heckó Marit ezért vötte el a Kata Bandi, mert Pajorja volt. Akármilyen csúnya volt is, még ha mindjárt vénlány volt is, nem maradt pár nélkül, mert elvötték a Pajorjáért." A Rét mai képe az erősen agráripar és olajipar révén semmiben sem hasonlít a tsz szervezés előtti állapotára. A volt Városmajor, a későbbi Ady Tsz épületeiből néhány üresen maradott őrzi emlékét, hogy itt valamikor nagy gazdaság volt. Pedig 1950-ig 7 lakóház is állott itt, cselédházak. Itt volt a nagy igazgatósági épület is, sok istálló, a magtárak, az ólak és a hozzátartozó takarmányos szérűskert. Az Aranykalász Tsz helyén is csupán egy nagy istálló és a romos irodaépület maradt ránk, a mellé telepített nyárfaerdővel. Új, korszerű szarvasmarha istálló, a hozzávaló terménytárolók, őrlőépületek sora áll az egykori Kismarostű és a Kutyalik végében, az Országút dűlő legelején. Vele szemben hatalmas olajtárolók vannak, odább meg három olajkút fúrótornyának moraja töri meg a régi rét csendjét. Eddig 200-nál több olajkutat fúrtak a Tápairéten, amiket üzemi út köt össze. Ami tanya még áll, azok az új utak mellett vannak. Talán mért is élnek még kinn ideig-óráig a bennelakó öregek, meg hogy sehogyan se tudnak azegszabadulni az Ősi jusstól. Legalább is addig nem, amíg mindketten élnek, egészségesek. Az egykori tanyai gyerekzsivajnak már csak az emléke él. Magam is sokat jártam oda gyerekkoromban a réti földünkre. Minden tanyatulajdonost ismertem, legfőképpen azokat, akiknek tanyája földünkhöz közel volt. Érdekes módon mi, falusi gyerekek nem tudtunk játszani a tanyai gyerekekkel. Kevés olyan gyermekjáték volt, amit egyformán tudtunk volna. Meg aztán a réti gyerekek sokkal tartózkodóbbak, félénkebbek voltak nálunk, s csak hosszabb barátkozás után szabadultak föl. Sok kellemes emlék jutott eszembe, amikor gyűjtőutamon elhaladtam egy-egy ismerős tanyája előtt. Hiszen amilyen félénkek voltak a réti gyerekek, olyan szívesek is, épp olyanok, mint aki öregek még ma is kinn élnek és adataikkal kiegészíthettem e do'gozatomat. Rajtuk kívül sokat segített Juhász Antal, Andrásfalvy Bertalan, Molnár József és Oltvai Ferenc. A rajzokat Tari Antal és Tari Béla mérnökök, illetőleg Márta István tanár készítették. Adatközlők: Nagy Bencze Pál (1890), Magyari Jánosné (1890), Lele Ambrus (1897—1973), Bicsai Mihály (1887—1974), valamint szüleim: Lele József (1912) és Lele Józsefné Lele Ilona (1912), akiknek ezúton is köszönetet mondok IRODALOM Andrásfalvy В., (1971) Állattartás. In: Tápé története és néprajza 327—360. Bálint S., (1965) Tápé. Inczefi G., (1971) A község belterületének és határának földrajzi nevei. In : Tápé története és néprajza 847—882. Ilia M. — Juhász A., (1971) A falu társadalma. In: Tápé története és néprajza 197—223. Juhász A., (1971) Falukép, település. In: Tápé története és néprajza 431—442. Szilágyi M. ,(1971) Halászat. In: Tápé története és néprajza 271—295. Molnár J., Tápé gazdaságföldrajza és növénytakarója (kézirat) 280