A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Ifj. Lele József: A Tápairét tanyái

építették át, bővítették. A jószágtartás miatt még most is a gazdasági és melléképületek készültek nagyobbra, mint a lakótanya. A Viz elvonulásával, legtöbben a helyben vert vályogból — igen sokan csömpölyegből — építettek erősebb házakat. Később a melléképületeket is átépítették. Ettől kezdve a Pajorokban is szaporodtak — a már meglévő istállók, ideiglenes szálláshelyek mellett — a mai értelemben vett tanyák, ahova a gazda kezdetben csak nyári dologidőre, később családjával mindenestől kiköltözött „életöt kezdeni." Tehetősebbek tanyásbérest fogadtak, akik a tanyához tartozó területet résziből művelték. Ebben az időben minden réti istállóhoz tartozott egy falusi ház, Ez már nem csak a Pajorokra, vagy a többi magasabban fekvő területre, hanem az egész Tápairétre vonatkozott. A továbbiakban haladjunk végig a Tápairéten olyan sorrendben, ahogyan ott a tanyai élet megindult. LEBŐ Inczefi Géza meghatározása szerint „Lebő a Maros, a Tisza közén a Tápairéten a szántóföld egy szakaszát, meg a rajta levő gyér települést jelöli. Régen vízjárta terület volt... Északon a Porgányér húzódott mellette, Délen pedig a Bogdányér vize... Ez a két párhuzamos ér a Porgánytorok körül egymáshoz közeledett és kanyarjukkal keletről is övezték Lebőt. Nyugaton a keskenyebb Zsegeny vette körül. A név a lebeg ige -ő képzős igeneve. A név összetételei : Lebőalj, Lebőhalom, Lebősziget." A tápai monográfiában még megtoldja azzal, hogy „Lebő 1728: Lebő Sz L. Tá i., 1784: Lebő (uo.), 1785: A benne (a réten) levő Lebő nevezetű sziget tészen egészben 81 810 n. öleket, de találtatik benne Nádlás 4200. Tehát kaszálni való Sziget tészen 77 610 n. öleket." SZL. Tie. 1716—1813—71 psz. Az 1766-ban készített, Tápé község birtokait bemutató térképen is mint sziget van jelölve, amikor is a Tisza bal partján a Porgánytól és a Vetyétől a Marosig terjedő vízjárta rétségből csak a Lebősziget emelkedett ki, a tőle távolabb eső Kis Telekkel együtt. 1828-tól arról értesülünk, hogy kaszálóként hasznosítják a Lebőhalmot, ami a község tulajdonát képezi és 110 holdat tesz ki. 1848—64 között a területet kisbérletekben szántóföldként osztották ki. 1863-ban az aszály miatt Scheinberger bérlőnek adták oda. Alig 15 évvel később, 1880-ban már 21 tanyát talált a réti területen a népszámlálás. (Szál. Réti pör anyaga) Ennek a 21 tanyának javarésze a már jelzett szigeteken épült. így elsősorban Lebőn, a Kisteleken, a Sírhegyen és a Malajdokon. Hogy milyenek lehettek e szigetek századforduló táji épületei, azt a mai idősek még tudják: „Nagyrészt csömpölyegbül épültek a házak, de az istállók is a rétön. A fa nem volt drága. Leállították, azt akkor rátötték a tetéjt. Gyühetött akármilyen esős idő, rakhatták alatta a csömpölyegfalat. Az istállókat legtöbb helyön verőmbe csinálták, aminek vályogbúi raktak néhun belső falat is. Olyan is vót, aki nem vergődött vele, csak leállított a verőm két végibe ëgy erős oszlopot, amira rátötte a szelemenyt, arra mögénten a horogfákat. Azt aztán lenádalta, lefődelte, a tetejit mög letapasztotta, azt kész." [N. P.] Az 1894-es térkép a réten 44 tanyát jelöl, ezek mellett más, különálló épületeket is föltüntet.

4 Ezek nagyrészt a Lebőhalom partos részén állottak, amelyek közül a mai legidősebbek a Weisz, vagy ahogyan nyelvünkben él, „a kis Vájsz" -féle tanyát tartják legrégebbinek. Ugyancsak réginek tudják a Turiány és a Noszet tanyákat, valamint a Zombori szinátor és a Pósa-féle tanyákat is. 4 Juhász A., (1971)434. 17 A Móra F. Múzeum Évk. I. 257