A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Ifj. Lele József: A Tápairét tanyái

Széli Ferenc tanyája állott a Lebőhalom legpartosabb részén. Mellette volt egy csőszház, másik oldalán ma is áll az Engi-tanya, már lakatlanul. Pillich István tanyája a Lebőajjban épült közel hozzá meg az Eperjesieké. Majd egészen a Sírhögyre határosán a Bódi Ferencé. Az egykori Széli-tanya minden bizonnyal a legrégebbi lebői fundamentom, amely máig megmaradt. Már az is lakatlan. A mai tápai ember Farkastanyának ismeri. Farkas Mihály Széli Piroskát vette feleségül, és mint örökösök a tanyában maradtak. Farkas Mihály borkiméréssel tette híressé, ismertebbé ezt a halmot, ahova korábban Reiznerék, Móráék ásni jártak. A jelenlegi Farkas-tanya 1890-ben épült. Korábban egy kisebb csömpölyegtanya állott a helyén, aminek átépíFarkas Mihály tanyája (Lebő, Tanya 115.) tési ideje alatt egy közeli istállójában húzódtak meg. Az általam vizsgált és felmért Farkas-tanya már a módos gazdatanya típusa. A terület legmagasabb pontjára épült, így szinte fölébe emelkedett a tájnak. A tanyához 6 hold föld tartozott, majd megváltását követően 30 holdra szaporodott. A tanyát, a többi tápaihoz hasonlóan soha sem kerítették. A lakóház és az istálló vályogból épült, melynek alapja néhány sor tégla volt. Tetejét piros cseréppel fedték. A 30-as években építették a górét, majd az ólakat, amelynek belső végébe a kocsiszín került. Hátul is épült egy, abban tartották a földre járót, az első színben meg a városra járó kocsit. ,, Apámnak 6 hold kaszálója volt itt a tanyánk körül — mondja Farkasné —. Elejibe szinte mindet kaszálták, meg legeltették, mert annyi tehén, mög más legelőjószág volt itt, hogy az apámék sokszor nem is tudták, szám szerint mennyi. Egyik évbe aztán néhány százkadráton kukoricát termeltünk, aminek a sorai közé tököt, mög dinnyét vetöttünk. Volt annyi tök meg dinnye, hogy rengeteg és akkorák, hogy némelyiket nem is bírták apámék a kocsira ö It önni. Mert a dinnye gyöpfődbe teröm nagyra. Szóval attúl az üdőtü kezdve mindég 258