A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Ifj. Lele József: A Tápairét tanyái

BÉRLŐK A RÉTEN Mire a tápaiak észbe kaptak, a szegedi és más tájbeli gazdák hatalmas bérleteken legeltettek, kaszáltak a Tápairéten. Dédapámék — a parasztember óvatosságával — az 1850-es években csak 5-—10 holdat béreltek. Érdekes, hogy csupán Lele Ambrus bérelt akkor feleségével együtt. Ennek az a magyarázata, hogy dédapám — a szájhagyomány szerint — egyszál gatyában került Tápéra egy sokgyermekes algyői családból a tiszai gátépítőkkel, mint vízhordógyerek. Itt érte a legénykor is. Beleszeretett a falu egyik módos családjának lányába. A szerelemből házasság lett. Az új vő az após segítségét élvezve bérelhetett, jószágot vásárolhatott, gyarapodhatott. A bérleten kezdetben rossz ökröket, teheneket legeltetett, amiket följavítva szép hasznonnal adott tovább. 1872-ben már csupán a Marosdűlőben 50 holdat bérelt. Kisebb bérleteket fogott a Porgányszélen is, ahol az említett halhasító tanyát később fölépítette. Ez a tanya érintetlenül, erősen áll ágasain ma is. Ha már a bérleteknél tartunk, lássuk a további bérlőket is 1865-ből: Ördögh János (Szeged) 290 hold, 6 évi adó 2975 Ft Zombori András (Szeged) 200 hold, Csernák Antal (Szeged) 166 hold Rózentnek Adolf (Szeged) 90 hold Széli Antal (Tápé) 30 hold Fodor Ferenc (Tápé) 10 hold Közel 20 esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a tápaiak bátorsága megjöjjön a nagyobb bérletekhez. 1872-ben ugyan egyre több új névvel találkozunk a szegedi nagybérlők között. Valamennyien tekintélyes mennyiségű földet fognak. A tápaik esetében éppen az a szembeszökő, hogy alig van új bérlő. A régiek családjai is fel. bukkannak, akik, és természetesen a már megerősödött „öregek" egyre nagyobbat markolnak.

2 Ekkor Zombori András 200 holdat (Szeged) Ördögh János 370 holdat (Szeged) Jordán Rudolf 317 holdat (Szeged) Szél Antal 221 holdat (Tápé) Hegedűs István 105 holdat (Tápé) Lele Ambrus és neje 50 holdat (Tápé) bérelt, Néhány gazdag szegedi zsidó kereskedő is bérelt a Tápairéten, farmszerű tanyaegyütteseket építettek és leginkább állattartással foglalkoztak. Jelentős területet bérelt Berger Mór, aki kiváló remondásló-neveléssel is foglalkozott. A réti nagybérlők béresei tápai legények közül kerültek ki, néhányan ma is élnek. Nem egy gyerökbérösként szolgált a tápai bérlőknél, majd ugyanazokból kerültek ki a tanyásbéresek. A Tápairét történeti anyagának föltárásával régészek foglalkoztak. Móra Ferenc már megbolygatott honfoglaláskori sírokat, településmaradványokat tárt fel. Korek József 1950-ben ásott és házalapokat, tűzhelyeket talált. Móra Ferenc Lebő szigetét honfoglaláskori településhelynek jelöli, amely mellett hasonló történetűnek véljük a Sírhegyet, a Malajdokot, a Vetyehátat és a Tisza—Maros szögben levő Kis-Telek szigetét is. A régészek megállapítása szerint a Tápairétet, s egyáltalán Tápé környékét a honfoglaláskor tekintélyes számú avar népesség lakta. Ez a megállapítás azon2 Ilia M.—Juhász A., (1971) 197—223. 25S