A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Börcsök Vince: Adatok a szegediek borkereskedelméről és borfogyasztásáról

nyolódott le. Jelentős szerepe volt a borkereskedelemnek, amely a lassan pusztuló szerémségi szőlők borai mellett, baranyai borok forgalmazásával is foglalkozott. A török tűrte, sőt védelmébe vette a szegedi kereskedő polgárokat, mert adót szedett tőlük. Miksa 1574-ben kiadott rendeletével a török megszállás alatti szegedi polgárok kiváltságait megerősítette, megtiltotta, hogy tőlük bárki is adót, rév- és vámpénzt szedjen. A városnak két gazdája volt. Egyik földesura, a szegedi vár pasája — élt is jogaival, — a másik : szabad királyi jogállásából eredően a király, akinek az adózást először megtagadták, de később képletesen megadták. Csak így értelmezhető a király törődése a török megszállás alá került szegediekkel.

22 A HÓDOLTSÁG UTÁN A másfél évszázados török megszállás során a szerémi szőlők, de a város közvetlen környékén telepített szőlők is teljesen leromlottak. A borfogyasztás és a borkereskedelem lehanyatlott. Több mint 200 év kellett a szerémi szőlők megújhodásához. A XVIII. sz. közepén kezdődött a homoki szőlők nagyobb arányú telepítése. Ez egybeesett a futóhomok megkötésének nagy munkájával. Hamar rájöttek, hogy az erdőtelepítés mellett gyümölcsfák, sőt a szőlő is alkalmas a homok megkötésére. A város sok pénzt adott ki olyan eszközökért, amelyeket a telepítendő erdőkből itthon is előállíthattak volna. Nevezetesen a baranyiak sze kereket,kocsikat és ekéket, a Bihar megyeiek csónakokat, vályúkat, a békésiek kaszanyeleket és villákat, az aradiak teknőket, vedreket és dézsákat adtak el a szegedieknek. Rengeteg pénzt vittek maguk ;r.l portékájukért.

23 A szőlők koncentrikus körök formájában a városból kifelé haladva települtek. Mindez jól megfigyelhető az 1788-as Ballá térképen, amelyen a város környékén a Frantzia Hegy, Roma Hegy, Kálvária Hegy, Aszaló Hegy, Ballagi Hegy,

M a szállásföldeken Mórahegy, Kászonyi Hegy, Fazekashegy,

25 a külső határszéleken Kosárhegy, Nyárihegy található.

26 A szőlők három év után termőre fordultak

2 Eleinte nem nagy bizalommal fogadták a homoki szőlő bortermését. Fajtajelleg megkülönböztetése nélkül egyszerűen csak buckái bor elnevezéssel illették. Ez leginkább halványpiros, sillerrös volt. A homokon termett borok, ha minőségükkel nem is, bőséges termésükkel annál inkább elismerést érdemeltek ki. 1834. évben olyan nagy termés volt, hogy teknőbe, vályúba is szűrtek és állatokat takarmányoztak vele. Az átlagos terméshozam kat. holdanként 15 hl volt. Ebben az évben a Szeged környéki borok forgalmazása évi «égy millió koronát tett ki.

27 A XVIII. sz. folyamán ismét fellendült a vízi szállítás, vele együtt a szerémi borok kereskedelme is. A borkereskedők a Szerémségen kívül eljutottak Baranyába, az aradi Hegyaljára is. A Szerémségben az ámbitusrs. kiakasztott evenka számából tudták meg, •hogy hány akó bor van eladó a háznál. Készítése délszláv hagyomány. Az állani való szőlőből a legszebb fürtöket egy szál venyigére úgy kötözték fel, mintha egy fürt lett volna. Súlya általában 5 kg volt. A kereskedő a bor megvételével ráadásnak kapta az 22 Káldy Nagy Gy., (1970) 169. 23 Szüts M., (1914) 64; Vedres /., (1825) 118. 24 Juhász A., (1975) 282. 25 Juhász A., (1975) 287. 26 Juhász A., (1975)291. 27 Szüts M., (1914) 180. 28 Bálint S., (1973) 71. 29 Horváth L., (1960) 125; Zoltai L., (1914) 57 \ 237