A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)
Börcsök Vince: Adatok a szegediek borkereskedelméről és borfogyasztásáról
eladótól. 28 Hasonló megoldással Sopron környékén és a tokaji Hegyalján találkozhatunk. 29 Szegedre hajókon vagy tengelyen szállított borokat a polgárok pincéjébe helyezték el és részben saját fogyasztásra használták fel, részben továbbították az engedélylyel bíró bormérőknek. Az 1858. évben a tanács elrendelte a városban levő bormérők számbavételét, abból a célból, hogy megállapíttassék, szükséges-e új engedélyek kiadása. Bor mérő helyek alakulása 1858-ban Palánk, Belváros 130 Felsőváros 68 Alsóváros 43 Rókus, Külváros 48 összesen 289 A 289 jogosított bormérő egyharmada ülővendéget is tudott fogadni. Éppen ezért a tanács úgy döntött, hogy ülővendégeket fogadó bormérő helyek számát nem kell növelni. A sajáttermésű borok utcán keresztül történő bormérése a továbbiakban növelendő, így a termelők kellő áron értékesíthették boraikat, s a bormérők által fizetett illeték növeli a város bevételét. 30 Néhány évvel később újabb összeírás készült. Szeged város Palánk részében létező bormérőkről vezetett jegyzék pro anno 1862. A jegyzék 127 bormérést sorol fel, ami csaknem megegyezik a megelőző összeírás adataival. A legkorábban kiadott engedély 1846-ban kelt. Az aláírás helyén gyakran kereszt található, ami tanúsítja, hogy az írniolvasni tudás nem volt feltétele az engedély kiadásának. Egy évben forgalmazott bor 19831 akó. Legtöbb bormérő volt a Pétervári 31 úton (16) és a halpiacon (19). Az összeírójegyzékben gyakran találunk magyarázó megjegyzéseket. Gádzsér József: Aigner Áron borát méri, mint iccés. Róth Antal pincében méri. Nagy János tulajdon termését méri. A palánki összeírással egyidőben készült Szeged felsővárosi részén létező bormérőkről vezetett jegyzék az 1862. évben. A jegyzékben szereplő legkorábban kiadott engedély 1855-ből való. A bormérők száma 50, ami 18-al kevesebb, mint az 1858. évi összeírásban. Kimértek 5070 akó bort. Legtöbb bormérő hely és a legnagyobb kimérést tételek a Tisza szélén voltak. (Az egyes tételszám alatt 400 akó). Megjegyzés rovatban : Újhelyi Ferenc, Kiss Istvánnak az iccése, Murkai Menyhért az iccése Bernát Illésnek? 2 '. (Alsóvárosra és Rókusra vonatkozó az 1862. évi összeírási adatok nem kerültek elő. Ha összevetjük a két összeírási jegyzék adatait, megállapíthatjuk, hogy az élet súlypontja a Palánkban volt. 33 A polgárosult Felsőváros 34 a halhasítókkal, tímárokkal, superokkal, fazekasokkal a borfogyasztás tekintetében is második helyre szorult vissza. A rangsort Rókus 35 folytatja, ahol a hizlalók, nagyvágók és cincárlegények jelentős mennyiségben élték a homoki borokat. Nem véletlen a szólás-mondás: Rókusra ha rossz vagy ! Az értékelés utal a mértéktelen borfogyasztásra is. Rókus után Móraváros 39 következett, részben a városrészben ültetett szőlők boraival, részben a homoki 30 Csml. 76/1858. 31 Péter L., (1974) 291. A péterváradi kamenicai szőlőtulajdonos szegedi polgárok gyakori útvonala. Most Petőfi S. sugárút. 32 Csml. 76/1862. 33 Bálint S., (1962) 147. 34 Bálint S., (1963) 123. 35 Bálint S., (1957) 165. 36 Bálint S., (1968) 140. 238
