Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Itt csak annyit ismételünk, hogy teljes egészében alsóvárosi családok népesítették be. Erről a nevek is tanúskodnak : Ábrahám, Abrahám-Fúrús, Abrahám-Tandari, Bába, Babarczi, Bálint, Ballá, Baranyás, Batancs, Bénák, Berta, Biczók, Bozóki, Bózsó, Bönde, Barcsok, Csala, Csamangó, Csányi, Császár-Pútyi, Csillag, Csipak, Csiszár, Csonka, Csonka-Szűcs, Csóti-Gyapjas, Csúcs, Daka, Dobó, Engi, Fodor, Födi, Frank, Gárgyán, Goda, Högyösi, Jakus, Jójárt, Katona, Kazi, Király, Kiri, Kisagócsi, Kisguci, Kispál, Kispétör, Kocsis-Savanya, Kodé, Komócsin, Kószó, Kotogány, Lakó, Lippai, Makra, Mása, Márki, Módra, Mulati, Nagygyörgy, Nacsa, Négyökrű, Némöth, Nógrádi, Nyári, Oltványi, ÓtottKovács, Ökrös, Ördög, Pákai, Papdi, Paplógó, Pintér, Pipicz, Puskás, Rúzsa, Savanya, Sári, Sárkány, Sebők, Simon, Sója, Szabó-Galiba, Szécsi, Szekeres, Szélpál, Tanács, Tombácz, Vajas, Vass, Vöneki, Zombori. Domaszéki paprikafűzéres tanya Domaszék mezőgazdasági élete a szegedi homokon a legelsők közé tartozik. Főleg paprika, szőlő, alma, őszibarack, termesztésével remekel. Régebben tejgazdasága is igen jelentós volt. Hagyományvilága Alsóvároséval egyezik. DOMBEGYHÁZ. A középkorban virágzó csanádi falu a hódoltság alatt lassú sorvadással elnéptelenedett. A fölszabadulás után kamarai birtok, majd Edelspacher Zsigmond szerezte meg (1725). A puszta egy részét 1800-ban Marczibányi István vette meg, aki 1818-ban Marczibányi-Dombegyháza néven ide falut telepített. A nép a földesúrnak ez évben született Livius fia után máig Levés néven is emlegeti. Múlt századi iratokban Levés mezeje, Livius mezeje elnevezésével is találkozunk.

63 63 BorCsan. II, 145. 162