Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A Marczibányiak csókái uradalmukba a XVIII. század végén számos szegedi dohánykertészt telepítettek. Ebből is érthető, hogy Levés lakosságának túlnyomó része többfelol összeverődött szegedi dohánykertész sarjadék. Ezek azonban már aligha települtek közvetlenül az anyavárosból, illetőleg környékéről (Tápé, Sövényháza), hanem más hasonló gányófalukat is meglakva, keresték itt boldogságukat. A szomszédos, szintén szegedi eredetű Kisiratosról is állandóan számos család települt át. Az első telepesek között mintegy felerészben, mezőkovácsházai, kunágotai palóc, jász családok is vannak. A falu tájszólása, amennyire rövid tartózkodásunk alatt megállapítható volt, a családok eredete szerint máig megőrizte ö-ző, illetőleg é'-zo jellegét. A mi törzsünkből származó, kisrészben már kihalt családok az 1865—1885. évi legrégibb helybeli anyakönyvek szerint : Ábrahám, Ambrus (Csanytelek), Andó, Bába, Bálint, Ballá (Földeák), Báló (Kisiratos), Batki, Belovai G41győ), Bénák, Bokor, Borúzs, Bozó (Mindszent), Bozóki, Csányi, Détári, Döme (Kisiratos), Epörjesi (Sövényháza), Fábián (Kisiratos), Gera (Sövényháza), Gémes, Gulácsi (Apáca), Gyapjas,^ Gyömbér (Mindszent), Halál, Jaksa (Mindszent), Korom (Mindszent), Kotroczó, Ködmen, Lajos (Anyás), Lantos (Újkígyós), Lázár, Miklós (Tápé), Molnár (Kistelek), Olajos (Csanytelek), Ördög, Pikali (alsóvárosi ragadványnév, igazi nevén Börcsök), Prágai, Révész, Rúzsa (Bánkút), Sárkány, Szekeres, Szeles, Szögi, Tapasztó, Zsarkó (Kisiratos), Zsótér. István király tiszteletére szentelt jellegtelen neogótikus templomának sekrestyehomlokzatán Vendel régebbi szobrát látjuk, amely a falu hajdani birkatartására is emlékeztet. Bent a templomban Donát máig tiszteletben álló szobra, egykori jégverés után vállalt fogadalmi ünnep (aug. 7) bizonysága. Ezen a napon a legújabb időkig nem dolgoztak. Mint mondják, a nép az uraság idegen cséplőmunkásait is pihenésre kényszerítette 64 . Dombegyház kiterjedése 1967-ben 10073 katasztrális hold, lélekszáma 3932. A falu népnyelve, hagyományvilága még föltárásra vár. Néhány levési nótát Kálmány Lajos a „Koszorúk" anyagában örökített meg. • : . . DOMBIRATOS telepes falu, a régi Csanád megye keleti szélén. A környék népnyelvén Dumiratos alakban is. Kiterjedése 1960-ban 3182 hold, lélekszáma 1563. Első előfordulása 1418. Belsevyratos. 1510. Dombiratos. Nevét Borovszky Samu szerint esetleg szépen festett, díszített templomáról vagy egyéb épületéről kapta. A török időkben elpusztult. A hódoltság után hosszú ideig kincstári birtok, kamarai puszta. A múlt század elején Ráth József bérelte. A szegedi származású Wodianer Rudolf dohánynagykereskedő 1841-ben kertész családokat telepített Dombiratosra, 1856-ban maga a kincstár is szaporította Őket. A falu népe főleg Csanyról, a mai Csanytelekről, továbbá Pétervásáráról, Eger vidékéről, részben a szomszédos Tízháza pusztáról települt ide, így tehát szegedi, illetőleg palóc ivadék. Népnyelvében, hagyományvilágában azonban már nemzedékek óta a szegedi jellegek váltak uralkodóvá, amelyek azonban még gondos feltárásra várnak 65 . A beköltözött családok származási helyük, rokonsági kapcsolataik szerint külön-külön telepedtek le. A Templom utcában csanytelekiek laktak: Szabó János, Rácz Ferenc, Busa István és János, Puskás Ferenc, Bozó István és János, Juhász 64 Adatainkat Rostás Sándor plébános segítségével szereztük. 65 BorCsan. II, 147; Kéziratos plébániatörténet; Köszönjük Tóth Béla író baráti segítségét is. il163
