Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

tőlük tanulták a szőlő- és gyümölcstelepítést, a tanya elrendezését, a here (lucerna) és paprika termesztését. Úgy vélik, hogy a szegediek vallásosabbak, barátságosabbak, tanulékonyabbak, ékesebb szavúak, az új helyzetekhez, termelési kultúrákhoz gyorsabban alkalmazkodnak. Az elütő tájszólási és magatartásbeli jellegek az elmúlt évtizedek összeházasodásai ellenére sem mosódtak még el, illetőleg nem ötvöződtek össze.

39 Alsótanyai, főleg zákányi eredetű családok: Ábrahám, Ballá, Bárkányi, Bénák, Bigors, Bozóki, Bózsó, Börcsök, Bitó fFelsőtanya), Császár, Csóti, Dicső, Dobó, Engi, Gárgyán, Hódi, Huszta, Kappan-Tóth (Felsőtanya), Kazi, Király, Kispétör, Kormányos, Kószó, Lippai, Lovászi, Márki, Mészáros, Móra, Mulati, Nagyiván, Ónozó, Ótott, Paplógó, Rúzsa, Sári, Szélpál, Szögi, Szűcs, Tanács, Tandari, Veszelka, Vőneki, Zombori. BUDZSÁK, másként Buzsák, puszta, illetőleg tanya világ Törökkanizsa határában. 1776-ban alapította 40 Százegyházáról ide húzódó szegedi gányócsalád. A múlt század elején a virágzásnak induló Törökkanizsa, részben pedig a napjainkban már vele összeépült Jozefova fogadja be őket. Utalunk még arra is, amit Törökkanizsáról írunk. CERNABARA, népünk ajkán Cërnabara, egykori hivatalos magyar nevén Feketetó a hajdani csókái uradalomra települt vegyes ajkú : magyar-szerb falu, amelynek dohánykertész szegedi népe a múlt század legelején, egyébként ismeretlen esztendőben költözött ide. Népéletéről csak Kálmány Lajos szórványos gyűjtéséből, továbbá a cérnabarai asszony híréből tudunk valamit. Ehhez a szerb javasasszonyhoz a századforduló táján messze vidékek, többek között a Város, Tápé, szegedi tanyák parasztnépe is járt ügyében-bajában tanácsot kérni. Már csak az emlékezete él, adatokat eddig — alkalom híján is — nem sikerült gyűjtenünk. „Torontálban — tanúskodik

40 Tömörkény István — van Crnabara. Szerb szó ez, magyarul annyit jelent: fekete mocsár. Ennek a fekete mocsárnak a szélén él egy szerb asszony, aki abból a vízből jövendöl és ajánl betegségekre gyógyító orvosságot, amit előtte egy fehér lapra, tányérba kiöntenek. Az asszony semmit se kérdez az előtte állótól. Csak azt kívánja, hogy a magával hozott vizet a tányérba öntse. Abba azután belenéz és mondja a jóslatot." 1965-ben egy-két óráig Cernabarán időzvén, érdeklődtünk az asszony emlékezete után. Azt mondták, hogy tudományát halálos ágyán a szomszédasszonyának, a magyar Vecsörnyés Istvánné Gera Katalinnak adta át. Ez is jósolt, illetőleg gyógyított. Később, 1922 táján Gyulára, szabó fiához költözött át. Azóta о is meghalt. * CËRNYA, régi hivatalos nevén Magyarcsernye, szerbül Nova Crnja. Alapítója Csekonics József, a mezóhegyesi állami ménesbirtok kormányzója, a zsombolyai uradalom birtokosa (1794). Buzitova pusztára dohánykertészeket telepített a szegedi tájról. Itt keletkezett a falu.

41 Utóda, János újabb csőszteleki, de szintén szegedi szár39 Adatközlőnk az alsóvárosi származású Huszta Géza (1898) volt. 40 Tömörkény L, Munkák és napok. 394. Vö. még SzegSz. I. 211. 41 TorMon. 394. 154