Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A szegedi múzeum gyűjtő és baráti közösségéhez számos értékes, olykor érdekes egyéniség tartozott. Leginkább a szegedi népkultúra tárgyi oldala érdekelte őket. Ebből a lelkes, odaadó érdeklődésből született meg Tömörkény vezérkedésével a hosszú ideig méltatlanul rejtőzködő, országos jelentőségű néprajzi gyűjtemény, nemkülönben számos, ma már fölbecsülhetetlen értékű, forrásjellegű részlettanulmány. Herman Ottó (1835—1914) nevét kell elsőnek megemlítenünk. A magyar tárgyi néprajzi kutatás nagy úttörője, bár nem volt szegedi, mégis sok jogon beletartozik ebbe a szegedi világba is. A Városnak éppen a szegedi nép bizalmából hosszabb ideig negyvennyolcas országgyűlési képviselője. A szegedi halászat és pásztorélet tárgyi világának nagyérdemű kutatója. Ő buzgólkodik leginkább az ezredévi kiállítás Szegedről származó néprajzi anyagának összegyűjtésén, amely azonban tudomásunk szerint nem került vissza a Városba. Mindig szívén viseli a szegedi múzeum és felállítandó egyetem ügyét. Levelezésben áll Tömörkény Istvánnal. 88 Klasszikus műve, „A magyar halászat könyve" át van szőve igen gazdag szegedi, tápai, gyevi anyaggal. Szeged tárgyi népéletének tudományos vizsgálata Herman Ottó halászati kutatásaival kezdődik. 89 1899 őszén kiállítás volt Szegeden, amely azonban szegényes néprajzi tanulságaival Herman Ottót nem elégítette ki. Hogy szegedi útját ne érezze hiábavalónak, elhatározta a szegedi tanyavilág rövid tanulmányozását. Volt egy alsóvárosi jóembere, a talicskakészítő Vőneki Pál, aki lehetővé tette, hogy Pálfy Antal zákányi gazdálkodó, egyúttal tanyai kapitány vendégül lássa. 90 Naplójában 91 röviden leírja zákányi élményeit, tapasztalatait; a tanyaházat, a nemzetségi rendszer nyomait, Szeged jellegzetes tanyai közigazgatását. Szól még a jószágállományról, szekérről. Megjegyzi, hogy „nagyon érdemes dolog volna valamely érintetlenebb tanyán egy évet eltölteni, és az életet apróra megfigyelni. Ősi vonatkozású dolog akadna akárhány." Herman Ottó ezt a szándékát sajnos, nem váltotta valóra, pedig manapság a szegedi tanyavilág történeti néprajzának tekintélyes bizonyságaként tartanánk számon. A szegedi népélet egyik jellegzetes, évszázados ága volt a pákászkodás : a vízi gyűjtögetés, amit a múlt század ötvenes éveiben kezdődő folyószabályozás fokozatosan halálra ítélt, a Víz (1879) pedig örökre elmosott. Ennek a világnak manapság már csak fölötte halovány töredékei élnek népünk emlékezetében. Ezért klasszikus a forrásértékük Lakatos Károly (1853—1914) vadászati szakíró könyveinek, dolgozatainak, 92 amelyek ha nem is néprajzi szemlélettel, mégis a természet és hagyomány elmúló jellegzetességei iránt fogékony szemtanúnak jó ösztönével örökítik meg a szegedi lápok, mocsarak ősi életét. 88 Az ősfoglalkozások és Szeged. Herman Ottó kutatásai SzN. 1898, 223. sz. 89 Herman О., A magyar halászat könyve. I— II. Budapest 1887. Az Előszóban Bertalan Alajos piarista tanár, Reizner János főkönyvtáros, Hegedűs István tápai jegyző, továbbá Csíkos Antal, Böröcz Mihály, Kopp István szegedi, öreg Biacsi János tápai halászok segítségét köszöni meg. Vö., Herman Ottó könyve. SzN. 1887, 77. sz. Másik, gazdagabb szegedi anyagot is tartalmazó műve A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest 1914. Itt Kovács János, Reizner János, Tömörkény István, továbbá Pálfy Antal, Szabó Ferenc, Vőneki Pál, Zámbó György parasztemberek támogatását nyugtázza. 90 Madarassy L., Herman Ottó látogatása a szegedi Pálfy-tanyán. Móra Ferenc glosszáival Budapest 1935. 91 Madarassy nyomán. Az EA.-ban őrzött naplója nem mond többet mint amennyit itt olvasunk. 92 Szegedi szempontból kiemelkednek: Vadászati és madarászati emlékeimből. Szeged 1891; Természeti és vadászképek. Szeged 1897. A vadászmesterség könyve. Szeged 1903; A régi szegedi halászok jelképes madarai. Ethn. 1910; A pákász vagy nádlaci. Ért. 1912. Szerkesztette a Természet с szaklapot. Egyéb műveire szükség szerint az előadásban még utalunk. 3 A Mona F. Múzeum Évik. 75. II. 33
