Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Lakatos sem volt Szeged fia. Hivatalnokként került a Városba, ahol még ismert művelt, úri vadászokat : Abafi-Okrutzky Aurélt, Zsótér Lászlót, de öreg, nagyidejű pákászokat is, akik fölelevenítették előtte az elmúlt időket. Lakatos előadása terjengős. Érezzük rajta a vadászemberre annyira jellemző, kényelmes, anekdotázó kedvet. Észrevesszük azonban, mikor idézi a hagyományt, és mikor színezi, keretezi a lényeges mondanivalókat a bőbeszédű egyéni stílusgyakorlat. Maga is jeles vadász, érdemes, korában szívesen olvasott vadászati szakíró, akinek legtöbb műve éppen Szegeden jelent meg. Hosszabb budapesti tartózkodás és sok viszontagság után visszatér régi barátai közé Szegedre. Itt Tömörkény, Móra, Cs. Sebestyén Károly környezetében a múzeum napidíjasaként éldegél, újságcikkeket írogatva, régi műveit szétaprózva, ismételgetve. Betegségére orvoslást keresve Budapesten halt meg. Temetéséről Szeged városa gondoskodott.

93 Cs. Sebestyén Károly (1876—1956) rajztanárként került (1898) a Boldogasszony sugárúti polgári iskolához, és itt mintegy két évtizeden át, 1921-ig működött, de párhuzamosan a múzeumi rendezőmunkába, Szeged egykorú képzőművészeti életébe Cs. Sebestyén Károly 93 Megragadó nekrológja Egy marék föld a vadász Lakatos Károly sírjáról. Megjelent Móricz P., Magyar sirató. : öreg kúriáktól a nagy pusztákig. 295. 34