Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Az ősi Palánkot nyugaton egészen a Vár délnyugati sarokbástyájáig a Sáncpart védelmezte, amelynek a Feketeház tájáig terjedő felső szakaszát, tehát a mai Kelemen utcát már régebben betöltötték. Déli szakasza, a mostani Zrínyi utca viszont csak a Víz után tűnt el. „Szép neve van — írja 48 Tömörkény — a Zrínyi utcának, de öreg polgárok ma is csak Sáncpartnak nevezik, aminthogy csakugyan az is volt ezeknek előtte." A Sáncpart keleti részén barokk és klasszicizáló földszintes házak épültek, amelyek csak 1928 táján kerültek lebontásra, hogy a püspöki rezidencia kerüljön a helyükre. A Sáncpart vizének a Palánk ipari életében is volt jelentősége, mert több kékfestő, így az Auer és Wiedermann család háza, illetőleg telepe állott itt. Nem véletlen, hogy szakmai utódaiknak, a ruhafestőknek és vegytisztítóknak műhelyei a legújabb időkig itt voltak a Dóm tér nyugati részén. A mai HŐsök Kapuja táján állott a XVIII. században egy Mária-kápolna, amelyet a bevándorolt német polgárság épített és Mariahilf-Kapelle néven emlegetett. A kápolnától származik a Boldogasszony sugárút — ma Április 4 útja — vízelőtti neve : Segítő Boldogasszony út. Érthető, hogy a közeli régi patika titulusa is Segítő Boldogasszony volt. 49 A mai Partizán utcának a Segítő Boldogasszony úttól nyugatra eső része Nagyfestő utca néven volt ismeretes, mert Nagy Ferenc, érdemes szegedi festőművész lakott itt a múlt század derekán. A keleti rész a Háromfejsze utca nevet viselte, egy kocsma három fejszét ábrázoló cégére után. Ide vízenjárók, leginkább pedig superok, hajóácsok jártak darvadozni, akiknek superplacc néven emlegetett egyik hajóépítő telepük itt volt a mai Gyermekklinika tájékán. A mai Somogyi utca Oskola utcától keletre eso részének Köröszt utca volt a neve, ami világosan útkereszteződésre utal. A Dugonics tér és Oskola utca közötti rész viszont az ittlakó jómódú, hasonló nevű család után a Mészáros utca nevet viselte. A Mészáros utcából északra két ősi szűk utca nyílt, amelyeknek töredékei máig megvannak. A mai Bajza utcának régebbi neve Bába utca volt, amely föltétlenül családnévi eredetű. A másik, Nádor utcának vízelőtti neve Palatínus utca volt egy itteni kávéház után. Az Oroszlán utca Klauzál tér felől eső és nagyjából a mai Deák Ferenc utcáig terjedő kis részének a már említett egykorú vendéglő cégére után Ötpacsirta utca volt a neve, és a mai zálogház épületének tájékán kis térbe öblösödött. Egy 1811-ből való tervrajz szerint még két kis zsákutca is ágazott ki belőle. Könnyen lehetséges, hogy a terecskén valami szobor is állott. Az utca folytatásának egészen a Tiszáig egy oroszlános pékcégér, esetleg az Aranyoroszlán kávéház után Oroszlán utca lett a neve. 50 Innen, tehát a napjainkban megrövidült Tömörkény utcából északra nyíló kis Béla utcának vízelőtti neve Kéménysöprő utca volt, mert itt lakott a tiroli eredetű Kontraszti kéményseprőmester. Öregek jól emlékeznek rá, hogy a Piarista utca szerb templom körüli részén, továbbá a Tömörkény utcában, 51 részben az Oskola utcában élt a Víz előtt a szegedi szerb polgárság és értelmiség javarésze. A városnak ez a társadalmi rétege már sok évtizeddel ezelőtt eltűnt: vagy beolvadt a magyarságba, vagypedig az 1878-ban függetlenné vált Szerbiába vándorolt. A mai Hugo Victor (azelőtt: Aradi) utca táján volt a kanyargós Kígyó utca. 48 Tömörkény I., Új bor idején 425. 49 SzegSz. П, 397. 50 Bálint S., Az Aranyoroszlán és a Kecsketrafik. Délm. 1964. febr. 16. 51 Péter L., Eltűnik egy ház. Délm. 1961, 45. sz. 91
