Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A Város középkori helyrajzára, népéletére nézve tömörségében is kitűnő jellemzést ad az átutazó Bertrandon de la Brocquière burgundi lovag (1433), aki a településről ezt írja útinaplójában : „Szeged nyílt nagy város, és egyetlen, mintegy egy mérföldnyi hosszú utcából áll." Ebből nyilvánvaló és természetes, hogy Szeged középkori alaprajza hosszanti, a Tisza folyásához simul. A ránk maradt királyi rendelkezésekből világosan kitűnik, hogy a Város jogi, közigazgatási tagoltsága a XV. század végén már tűnőben van, és kezd eggyéforrni, egyetlen autonóm közösséggé olvadni. Szeged lakosságának, népének magyar jellegéhez, nyelvi egységéhez már a középkorban sem férhet szó. Ellenkezője semmiképpen sem bizonyítható. Kitűnő elindulást adhat a dömösi prépostság alapítólevelének (1138) környékbeli névanyaga, amely a maga egészében sajnos még értelmezetlen. Mindenesetre nagyszámú olyan névvel találkozunk benne, amely az Árpád-kor magyar névadó szellemére jellemző, így: Hazug, Weices, Gangu, Maglov, Bese, Fogou, Bahatur, Itwan, Kulondus, Maradék, Gucur, Forcos, Aianduk,

8 vagyis Hazug, Vejszés, Gyöngy, Magló, Bese, Fogó, Bátor, Ittvan, Kalandos, Maradék, Gyökér, Farkas, Ajándok és több más. Szeged középkori társadalmának családnévi jellegzetességei a XV. század folyamán feltűnő, állandósuló névanyagban már élesen, lényegében máig tartó, megszakítatlan érvényességgel tükröződnek. A Reizner János oklevéltárában, továbbá külföldi egyetemek anyakönyveiben, de főleg a Kapisztrán János szentté avatási pőrében, 1460 táján előforduló egykorú nevek már határozottan utalnak az akkori gazdasági életre is : Szűcs, Szíjjártó, Kalmár, Hajós, Harcsás, Csellér 'sóhajós', Vízenjáró, Kovács, Molnos. Olykor elárulják a kun származást: Mizsér. Földrajzi eredetre: Szilágyi, Kovázdi, Kamanczy, Tápay, Marázy, esetleg valami egyéni tulajdonságra emlékeztetnek : Geges, Délcög, Tepercs. Számosan viselik a Literátus nevet, ami tanultságra, írástudásra vall. Kapisztrán szentté avatási pőrének forrásanyagában jelennek meg az első szegedi utcanevek is, jó hat évtizeddel az 1522. évi egyházi dézsmajegyzék előtt. Vegyük őket sorra : Lucas sartor de plathea Sancte Elizabeth. Katherina relicta Petri de Zegedino de vico Sane ti Petri, más fogalmazás szerint : de piatea Sane ti Petri. Lukács szabó eszerint a Szent Erzsébet utcában lakott, amely a mai színház és várrom között állott Szent Erzsébet templomtól kapta nevét. Az 1522. évi tizedjegyzékben már elmagyarosodott : plathea Lysa. Az utca pontos fekvése ma már természetesen meghatározhatatlan.

9 Helytörténeti szempontból érdekesebb ennél Szegedi Péter özvegyének, Katalinnak lakóhelye, a Szent Péter utcában. Ez föltétlenül Alsóvároson volt. Nevét a Szent Péter templomtól kapta, amely nem más, mint a jelenlegi alsóvárosi templom hajója. A franciskánusok romladozó állapotban kapták meg 1444-ben: újjáépítették, kibővítették, sőt a patrónus Szent Péter nevét is megváltoztatták. Mint ismeretes, az új pártfogó Havi Boldogasszony lett.

10 Egy 1499. évi királyi oklevélben fölbukkan a Latrán, Latorján név: vicum seu piateam eiusdem civitatis nostre Lathran apellatum. II. Ulászló ezen a helyen Luca napján országos vásárt engedélyez. 8 Jakubovics E.—

Pais D., Ómagyar Olvasókönyv. Pécs 1926, 29. 9 Ezekről és a következőkről Bálint S., Szeged reneszánszkori műveltsége. Budapest 1975. 10 Bálint S., A Szeged—alsóvárosi templom. Műemlékeink. Budapest 1966. 60