Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A szó eredete ismeretlen. Az a kísérlet, amely a latorkert 'vár előtti nagy elkerített térség' szóval hozza összefüggésbe, elfogadhatatlan. Nyilvánvaló, hogy a Vár és Palánk közötti térrel azonosítható, tehát a mostani Roosevelt tér tájékáról van szó, amely ezentúl évszázadokon át piachely marad egészen 1950-ig. Erről más vonatkozásban bővebben is szólunk. Megkockáztathatjuk azt a föltevést, hogy a szó esetleg a római Lateran templomnévvel, illetőleg térséggel függ össze. Mint majd később látjuk, máig számos bibliai, illetőleg egyházi eredetű helynév, dűlőnév él közvetlenül Szeged belterületén, amely a névadás kordivatjait figyelembevéve, legkésőbb a XV. században született. A Lateran a középkori Róma szíve, fóruma volt. Ezért válhatott Szegeden is a főtér nevévé. Tudjuk egyébként azt is, hogy ebben az időben számos szegedi pap, kereskedő, zarándok megfordult az örökvárosban, akik a tisztesnek érzett elnevezés hírét hozhatták Szegedre. Az elnevezésnek szintén térséget jelentő külföldi analógiája is akad (Cesky Krumlov). Felbecsülhetetlen jelentőségű, a hazai városok történetében szinte egyedülállóan korai az 1522. évi tizedjegyzék

11 28 utcaneve. Ezek a következők (a plathea mindegyik név elé odaértendő) : Plathea Kyslatran, Gwmbwch, Arokhath, Baaloogh, Kwn, Sancte Trinitatis, Kwegyethw, Predicator, Feeylzer, Chws, Tóth, Lysa, Warga, Zantho, Sancti Demetry, Magna, Warga, Sohordo, Bondy, Bwday, Kerek, Madaraazs, Haynal, Mywes, Sancti Nicolai, Angyaal, Sancti Georgii, Spiritus Sancti, Banfalwa, továbbá Taphe, Zenthmyhayl. Összesen tehát 28 utcanév és 3 falunév. Ezekből az utcanevekből nagyjából elénktárul a középkori Szeged utcahálózata, topográfiája. Könnyen lokalizálható, azonosítható : Kislatrán valahol a mai Híd utca táján. Lakóinak névsorából társadalmi, néprajzi jellegzetességek nehezen olvashatók ki. Árokhát még az 1879 előtti térképeken is megtalálható. így a nevet csak a Víz, illetőleg a kegyetlen modern kor mosta el. A Palánkot övező sáncnak déli, sőt még régebben nyilván nyugati belső, beépült partja volt. A múlt században a nyugati részt Sáncpart, a délit pedig Árokpart, sőt a ragozott Árkon alakban is emlegetik. Ez utóbbiból a Víz utáni feltöltések során lett az Árpád utca : nagyjából a püspöki rezidencia és a Szemklinika között. Utolsó nyomai az egyetemi Békeépület emelésével tűntek el. Az itteni családnevek közül a Halász, Rákos, Madarász, Káka, Csapó, Bögre összefügghet az előtte folyó Tiszával. A Szentháromság utca (plathea S. Trinitatis) elnevezése egészen a legutóbbi időkig megmaradt. Eltűnését várostörténeti szempontból fájdalmasnak érezzük. Jelenlegi neve Hunyadi János sugárút. Családnevei közül figyelemre méltó, esetleg topográfiai jelentőségű a Telek, Telekes, Púzsa 'csigabiga', Olajos. Művelődéstörténeti, népéleti sajátosságra utal még a Deák, Scholasticus, Orvos, Kalmár, Szekercés, Varga, Csapó, Mészáros, Kádár, Szitás, Dobos, Aranyas, Lapicida. Mindezekből kitűnőleg Alsóváros urbánus elemei éltek itt, nyilván közel a templomhoz. A Szentháromság utca évszázadok óta Alsóvárost köti össze a Palánkkal, illetőleg Belvárossal, hiszen a két városrész csak a múlt század elején épült össze egymással. Görbületeivel nyilván még az eredeti középkori vonalat, földgerincet őrzi, amelyet a két oldalán elterülő vizek, tankák szabtak meg a számára. 11 Bálint S., Az 1522. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei. A Magyar Nyelvtudományi, Társaság Kiadványai. 105. Bp. 1963. 61