Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A* honfoglalást megeló'zó' időkből különösen gazdagok az avar emlékek (Fehértó, MaklcosérdŐ, Kundombja), amelyekhez újabban a híres öthalmi leleteket is hozzá szokták számítani. A honfoglalás korának és az Árpád-kor elejének leletei már a magyar Szeged múltjába vezetnek bennünket (Bojárhalom, Bordány, Csórva, Feketeszél, Makkoserdő, Malajdok, Deszk). Szeged kedvező' helyzeti energiái : a vízi átkelés és közlekedés kitűnő lehetőségei már az Árpád-kor legelső századaiban megteremtették a városiasodás föltételeit. A város Ősidőktől fogva az erdélyi só lerakodó helye. Már a Gellért-legenda említi, hogy Szent István korában királyi emberek Őrködnek a Maroson leúsztatott só fölött. Szegedről történt azután a szétosztás és fuvarozás. Az aranybulla ama rendelkezéséből, hogy az ország belsejében csak Szalacson és Szegeden, valamint az országhatárokon tarthatók fönn királyi sólerakatok, joggal vonhatunk már a megelőző korszak szegedi virágzására nézve is kedvező következtetést. Nyilvánvaló, hogy Szeged városi rangra emelését (1246 táján), és a szegedi vár építését a tatárjárás után nemcsak a honvédelem érdekei tették szükségessé, hanem Szeged addigi társadalmi és gazdasági fejlődése is. Ez a sófuvarozás föllendülését, a vízi- és szárazföldi közlekedés helybeli föltételeinek kibontakozását vonja maga után. A kocsigyártás, hajóépítés mellett nyilván korán virágozni kezd a köteles, szíjjártó, gyékényszövő mesterség is. A gyékényt ponyvának használták és sókockákat burkoltak vele. A Tisza és kiöntései a halászatot, halsózást, a környező füvespuszták pedig az állattenyésztést, a hajóvontatáshoz szükséges ló nevelését teszik lehetővé. Nem lehet kétséges az sem, hogy Szeged hamarosan vásárvárossá fejlődött, bár erre csak a XIV. századból maradtak fönn adataink.

7 Mint mondottuk, Szeged a középkor századaiban nem alkotott szerves, összefüggő városegészet. A Tisza ártéri szigetvilága szükségszerűvé tette a laza települést, és a vele összefüggő archaikusabb életformákat. A királyi Vár és Palánk magas fekvésénél fogva is Szeged ősmagja, a sókereskedelem középpontja, és hosszú időkön át Csongrád megye székhelye. Sajnos, a történeti adatok ellenére sem világos az egyes városrészek kialakulása, jogi és gazdasági fejlődése, így Alszeged és Felszeged középkori autonómiája, és a Városnak mint polgári közösségnek jellege, a részek társadalmi egyensúlya. Alsóváros, középkori nevén Alszeged múltjából az első okleveles adat 1359-bó'l való, amikor alsóvárosi polgárok Balak Benedek özvegyének, Ilona asszonynak Balak faluban, a mai Ballagitó helyén, tehát Alsóváros tőszomszédságában elterülő birtokrészét 65 forintért megvásárolják. Kétségtelen, hogy a Szent Péter tiszteletére szentelt Árpád-kori templom kezdetben a johannita lovagoké volt. Erre épült rá a XV. század folyamán a mai templom. Alszeged különállását utoljára Mátyás király 1459. évi oklevele hangoztatja, amelyben Szűz Mária kolostora, vagyis az új franciskánus klastrom előtt szerdai napon hetivásár tartására ad jogot. Fölsőváros, oklevelekben Felszeged, Felsősziget múltjára vonatkozó első okleveles adataink a XIV. századból maradtak fönt, de kétségtelen, hogy már az Árpádkorban virágzik. Szent Miklósról, a vízenjárók: sóhordók és borkereskedők védőszentjéről elnevezett bencés apátságát 1225-ben emlegetik. Felsőváros kedvezőbb parti fekvésénél fogva jobban belekapcsolódott a tiszai életbe, főleg pedig a vízi közlekedésbe, eleinte csak a sószállításba. Mindezekről más vonatkozásokban többször is szó esik. 7 Szamota L, Régi utazások 91. 59