Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Akit figyelmeztetnek, hogy egyszer majd pórul jár, tréfásan így vág vissza: az almának is a szépit kötik föl.*

3 Szép piros, főleg arc: piros mint az alma. Az almának a karácsonyesti és lakodalmi hagyományban való szimbolikus jelentőségéről a megfelelő helyen szólunk. Az almáról, mint folklór-jelképről szegedi anyag alapján Kálmány Lajos értekezett. Erről a népköltészetnél emlékezünk meg. A birsalma, szegediesen bisalma, ha hosszúkás, akkor biskörtve jellegzetes téli eledel. Egyik fajtájának szőregi kertészek ajkán bereczkibirs a neve, amely Bereczki Máténak, a híres almanemesítőnek nevét őrzi. A birsalma első szegedi előfordulása Fuchsius Leonhardusnak az alsóvárosi kolostorban őrzött füvészköny vében : bis alma. -# A körte, szegedi ajkakon köríve nem örvend sem a helybeli termelők, sem a fogyasztók körében akkora népszerűségnek, amekkora méltán megilletné. Fogyasztása elég szűkkörű. Csak enni, legföljebb befőzni szokták. Pálinka is ritkán fő belőle, mert keveset termesztenek. A körte régebbi, népies fajai közé tartozik az árpával érő köríve, ritkán árpásköríve, amely — mint a neve is mutatja — már árpaéréskor, tehát június derekán megterem. Változatai kissé később a búzával érő köríve, búzáskörtve, a Szent Anna asszony napjára (júl. 26) érő annaköríve. Nyári körte még a mézédes, puha cukorköríve. Finom fajta a császárköríve, amelynek pálinkáját is kedvelik. Szép, sárgáspiros, de silány ízű a dámaköríve, tanyaiak ajkán kurvaköríe. Tömörkény Istvánnál fordul elő

64 az előttünk egyébként ismeretlen kacsaiköríve és tojáskörtve. Az utóbbi évtizedek óta kezd tanyai népünk a nemes, nyugati eredetű kíferkörtve termesztésével foglalkozik. Akadnak már kíferös néven emlegetett, kizárólag kíferkörtével betelepített tanyai gyümölcsösök is. Nemesebb régi fajták a kormosköríve, nyakasköríve, papköríve, szögfűkörtve, vajköríve. Újabb a jó leves poskovaköríve (Bőse kobak). Legújabban terjed a bőven termő íörpeköríve, vagyis kitenyésztett, alacsony körtefa, amelyen igen jóízű gyümölcs terem. A szőregi fakertészek a következő újabb, nemesített fajtákat is tenyésztik: arabicska ~ aricska, angulémi hercegnő, avrancsecs ~ avrancsecsi jó lújza (=Avranchesi jó Louise), klapkaköríe ( = Clapp kedvence), dilvajkörte ( = Diel vajonca), másként erdei vajkörte, hardenponí, hardivaj (=

Hardy vajonca), izamberí, esperesköríe (júliusi és téli változat), kálmánkörie, lelekíier, ligel (=Liegel vajonca), miniszterlúciusz ( = Lucius Miniszter) muskoíályköríe, vilmoskörie, Bécs diadala (=

Vienne diadala), bergamotkörte, seresolivér, guyoigyula, boskobakja (= Bőse kobakkörte). Ezek az elnevezések gyümölcstermelő népünk ajkán még nem honosodtak meg. A körtével kapcsolatosan is járja néhány szólás. Közismert: rászorulí a húgyos körivére. A válogatós ember: válogaí mini tót a vadkörtébe. Akit elernyeszt a nyári forróság: nyakába iöííe Lackó a körívéi. Másként: nyakán van a lacikörive. * A barack régebbi szegedi múltjáról keveset tudunk. Az a körülmény, hogy a barackhoz sem szólás, sem hiedelem nem fűződik, mintha a szegedi barack kultúra viszonylagos fiatalságát bizonyítaná. Termesztése párhuzamos a homoki szőlő63 Etelka II, 40; Példabeszédek és jeles mondások I, 22. 64 Tömörkény L, Célszerű szegény emberek 46. 596