Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

világ fejlődésével. Valósággal újjászületését éli századunk harmincas éveitől kezdve, amióta a szegedi homokon, főleg Szatymazon, Zákányszéken, Zsombón hazánk egyik legjelentősebb, nemzetközi fontosságú őszibarack kultúrája kezd mind egyetemesebb arányban kibontakozni. Az igen korai sárgabarack egyik nagyszemű fajtájának szőregi fakertészek ajkán szögedi mammut a reklámneve. Korai fajta a sárgáspiros rúzsabarack, továbbá a silányabb potyókabarack is. Régi fajta a korai kajszi, szegediesen kajszli, kajszlibarack. Egyik nemes ősi nemzetközi hírű fajtája a magyarkajszli. Modern nyugati jövevény a családhoz tartozó ananájszbarack. Külön kell szólanunk különleges szegedi rangjánál fogva az őszibarack helyi világáról. Legarchaikusabb fajtája nyilvánvalóan a nem magvaváló duráncai barack, amelynek nevét Rapaics Raymund Durazzo, a régi magyar nyelvben Duránca városával hozza kapcsolatba. így nyilván a melegebb Balkánról került talán a szerémi szőlővidék közvetítésével városunkba, illetőleg hazánkba. Egyik országszerte elterjedt és elismert nemes modern fajtája a Szögi duráncai, amelyet Szögi József újszegedi kertész kísérletezett ki a múlt század nyolcvanas éveiben.

65 Csak Szűts Mihály följegyzéseiből ismerjük a Vedres duránci hírét, amely nyilvánvalóan Vedres István nemesítő törekvéseire emlékeztet. Az őszibarack másik régi Szegeden is közismert fajtája a kopaszbarack, amely nyilván Perzsiából honosodott meg hazánkban, illetőleg Európában. Már a XVII. században emlegetik. A nyugati francia fajták meghonosításában nagy érdemei vannak a kertészkedő hajlamú József lotharingiai herceg, várparancsnoknak, akit a francia forradalom eszméiért való rokonszenve miatt valósággal úgy száműztek Szegedre. Az alsóvárosi templomban temették el (f 1812). A hatalmas termetű, nehézkesen járó, és éppen ezért a szegediektől szuszogó princ néven emlegetett herceg a vár ravelin katonai néven emlegetett elősáncaiba kertet telepített, ahol e vidéken először honosított őszibarackkal együtt más nemes, sajnos meg nem örökített fajokat is.

66 A századfordulón terjedt el Zauner Richárd nagyérdemű szegedi szőlészeti szakemberünk telepítő buzgóságából egy franciaországi őszibarackfajta, amelyet a nép manapság is caunerbarack néven emleget. Először Ormódi Béla királyhalmi birtokán vert gyökeret. Innen terjedt el azután a szegedi homokvilágban mindenütt. Nyilvánvalóan az őszibarack modern, piaci termesztésének a homoki szőlőtelepítés, gyümölcskultúra bontakozása adott hatalmas lendületet. Elsősorban az úri szőlőkben honosodik meg a két világháború között a kisparaszti, de már árutermelő tanyákban is: nem külön, hanem a többi fával vegyesen a szőlőbe telepítve. Megváltozik azonban a helyzet a harmincas években, majd különösen a felszabadulás után, amikor részben a szatymazi és balástyai mezőgazdasági szakiskolák össztönzésére megindul az őszibarack önálló, különlegességi termesztése. Ekkor már kilép a hagyományok szűknek érzett köréből. A fejlődést legtalálóbban jellemzi, hogy Csongrád megyében a statisztika 1935-ben 48 ezer, 1960-ban pedig már 685 ezer őszibarackfát mutatott ki. Ezeknek túlnyomó része Szatymaz, Zsombó, Zákány, Bordány, Üllés, Forráskút összefüggő homoktömbjére esik. 1959-ben már Szatymaz lett az ország legelső őszibaracktermesztő tájközpontja. 65 Rapaics 306. 66 Reizner III, 445. 597