Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

meggyeságyas. Erről azonban a pálinkafogyasztásnál szólunk bővebben. A legújabban készített, meggyléből cukorral, vízzel, élesztővel erjesztett meggybor már szegedi családokban is terjedőben van. A koranyári gyümölcsök közül még régi hagyományokban gyökerezik a cseresznye és meggy termesztése. A cserösznye a Város körüli kertségekben régóta általános, majd a homokon, Újszegeden, Szatymazon is nagy arányokban föllendült. Itt helyben termesztett legősibb fajtái: az elsőérő, újabban májusi cserösznye, madárcserösznye néven emlegetett korai, majd a későbbi másadikérő. Legkésőbbi a világos színű, kemény ropogós cserösznye. Ismerős még a finomabb feketeszárú cserösznye és üvegcserösznye is. Ujabb minőségi fajták a zsabolai, zsabola (Jaboulay), és germersdorfi cserösznye, röviden germesz. Szőregi fakertészek a következő nemesített fajtákat nevelik és árusítják: badacsonyi óriás, kóburgi korai (lekvárfőzésre), enzfekete, disznódi, glokner óriás. Ezeket népünk már ülteti, neveli, de nevüket még nem vette át. A meggy parasztnépünknek a cseresznyénél is kedveltebb korai gyümölcse. Értékelése orvosi alkalmazásán, hiedelemkörén is visszatükröződik. Régi, népies fajtája az aprószemű, silány cigánymeggy, másként vadmeggy, vadókameggy, a sötétbordó feketemeggy, az aprószemű, világospiros oroszmeggy (Alsótanya), másként pipacsmeggy, az újabb spanyolmeggy, panyormeggy, és a legtöbbre tartott szentösi meggy, amelyet újabban tanyai termelők körösi meggy néven emlegetnek. A szőregi fakertészek a következő nemesített fajtákat is ismerik és nevelik: üvegmeggy, bárójózsikameggy, osztheimi, pándi meggy. Ezek a nevek még nem jutottak el gyümölcstermelő népünkhöz, fáik azonban igen. A meggyhez kapcsolódó ironikus dicséret olyan emberre, akit sokan többnek tartanak a valóságos értékénél: szereti a meggyet, vót Radnán,jó táncol, szépen fordul. Röviden is : szereti a meggyet. Az éretlen kamasz legénykének meggyérési a tréfásan gúnyoló neve. A büszke néven emlegetett egres, továbbá a fődiepör, ribizli, málna népéleti vonatkozásairól egyelőre nincs mit mondanunk. Termesztésük abszolút céltudatossággal történik. Nehezen fog már körülöttük a technika mesterségbeli fogásain kívül hagyományrend is kibontakozni. Újszegedi, baktói kertesházakban kisemberek: hivatalsegédek, gyári munkások, közszolgálati dolgozók termesztik őket mellékfoglalkozásként: passzióból, de a jövedelemszerzés okából is. Vannak közöttük, akik hivatásos termelőkkel,^ kertészekkel is bátran föl tudják venni a versenyt. Annyi kétségtelen, hogy az Újszegeden már évtizedek, a tanyai homokon pedig a felszabadulás óta virágzó földiepertermesztés a táj bőséges napsugárzása következtében már nemzetközi méreteket ölt. E modernnek tekinthető vitaminos gyümölcsfajták egyelőre inkább csak a fiatalabb nemzedékek táplálkozásába hatoltak be. Már számos munkásasszony is kitűnő befőtteket készít belőlük. Idősebbek tökéletes gonddal és hozzáértéssel megtermesztik ugyan, de még mindig nem élnek velük. 38 A Mona F. Múzeum Évk. 75. II. 593