Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

kubikolásnak éppen az egyik célja, hogy a hideg laposokat eltüntesse a szőlő területéről. Az elkerülhetetlen, azonnali védekezésnek legegyszerűbb, szinte kizárólagos módja a füstölés. Már előző este megállapítják, hogy szükség lesz-e rá. Ha szeles, hideg idő volt egész nap, akkor fagyot lehet várni. A családfő ilyenkor többször is fölkel az ágyából és csak úgy ingben tájékozódik az időjárás felől. Általában hajnali 3 óráig dönteni kell. Hőmérő nélkül is pontosan meg tudják állapítani a veszedelmes hősüllyedést. Amikor megvirrad, megnézik a vályúban lévő vizet. Ha behártyásodott a víz, akkor munkához fognak. Nekilát az egész család. A füstöléshez szükséges dudvát, szalmatöreket már előre odakészítik, hogy kéznél legyen. Tűzgyújtáshoz szárazat kell használni, később már a nedves felel meg jobban. Ha szükséges, vízzel is meglocsolják. A tüzet lehetőleg távol a szőlőtőkéktől a szőlő északi sarkában szokták rakni, mert a hideg onnan jön. Először lángolni hagyják, hogy jó parázs keletkezzék. Aztán rakják rá villával a nedves dudvát, ami ontja a füstöt. A füst nem száll föl, hanem alant terjed szét. Fagyosszentek után gyorsan nő a szőlő sóskája. A nappalok hosszabbodnak, több a napsütés, gyorsan fejlődik a levélzet. Ha a szőlőlevél már olyan nagyra nőtt, hogy eltakarja az ember szemét, akkor régi jókedvű hagyomány szerint az ember már megérdemli ebéd után a szokásos déli pihenést. Sorrendben következő szőlőmunka az újjítás. Ezt akkor végzik, amikor — május közepén — a szőlő sóskája sukos, azaz 20—25 cm hosszúságú. Az újítás voltaképpen a jó kiadós szőlőkapálás, amelynek célja a porhanyítás, továbbá a metszéssel, esetleg karózással szétgázolt szőlőhártya rendbehozása. Újítás után nemsokára beköszönt a szöllővirágzás. Azt tartják, hogy ha a Víg néven emlegetett Szent Vid napjára (június 15) elvirágzik a szőlő, akkor jó termés várható. Amikor a sóska annyira felmagasodik, hogy a szőlőhártyára borulva akadályozza a sorok közötti haladást, közlekedést, akkor már kötözni kell. A kötözés, szöllőkötözés majdnem minden esetben megelőzi a permetezést. A kötözés a megnyúlt sóskák csokorba kötése, karósszőlőknél a karóhoz erősítése. Kötözéshez káka, zöldbúza, zöldrozs, zsupszalma, kukoricahéj, jutka, rafia és a paprikahasításnál visszamaradt öreg fonal használatos. Szükség esetén a kövidinka vékonyabb hajtását is felhasználják. A kötözést Szent János (június 24) hetében kezdik: közvetlenül aratás előtt, leginkább árpaérés idején. A kötözésből az egész család kiveszi a részét. A gyermekek itt kezdenek emberszámba menni, hiszen együtt dolgoznak az idősebbekkel. A családfő vagy az anya sora mellett haladnak, akik ellenőrizni tudják munkájukat, és ha elmaradnak, segítik is őket. A kötözés mégis főleg női munka. A szőlőművelésben az utóbbi évtizedek során mind nagyobb jelentőségre jut a kártevők, betegségek ellen való védekezés, bár a íiloxéra pusztítását a homoki szőlőkben nem ismerik. Legismertebb szőlőbetegség a peronosz, perenusz, peremosz nevekkel illetett peronoszpóra. Van levél- és fürtperonoszpóra. Mindkét betegség ellen permetezéssel védekeznek. Jegyezzük meg, hogy népünk a fürtperonoszpórát bakró néven emlegeti. A permetezéssel nem várják meg a betegség megjelenését. Máris beszélhetünk a permetezés hagyományos rendjéről, amelytől csak akkor térnek el, ha nagyon szük581