Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

szóhasználat szerint most már nem illeti a budár elnevezés, mert a telepítés termőre fordul és egyszerűen szöllő a neve. A budár földjét az első években hasznosítani szokás. A mélyen szántott, jól megmunkált földben minden vetemény szebben fejlődik. A fordításban különösen a krumpli terem bőven. Ezért az első évben szinte kizárólag ezt vetnek ide. A termőszőlő első rendszeres tavaszi munkája a nyitás, amely Gergő hetibe, vagyis március derekán kezdődik. A nyitás nem más, mint a szőlőtőkék kibontása, megtisztítása a takarás során rárakott földtől. Ekkor formálódik a két tőkesor között emelkedő szőlőhártya. A régebbi szőlőkben még napjainkban is keskeny nyitókapával dolgoznak a szőlőhártyára ültetett gyümölcsfák miatt. A két világháború között telepített szőlőkben azonban a fák ültetésénél ügyelnek arra, hogy a ló lehetőleg minden úton akadálytalanul végig tudjon haladni. Ezekben az időkben vonul be a homoki parasztszőlő világába is a fogatos művelés. A nyitás a szőlőben évkezdő munka, elvégzését áldomással ünneplik meg. Az asztalra bor kerül, amelynek ilyenkor nyitóbor, másként szalvánbor, szalványosbor a neve. Ez a márciusi második fejtés során keletkezett aljbor szokott lenni, amely eladásra nem alkalmas. Rendkívül fontos, kiérett paraszti szaktudást igénylő munka a metszés. Ezt is szinte kizárólag férfiak végzik. Kezdete szintén az időjárástól függ. Ha kedvez, akkor Szent József hetibe, tehát március 19 körül fognak hozzá. Eszköze a metszőolló, metszőcsákány. A metszőolló a századforduló táján terjedt el, addig a metszőkés járta. Ez sajátosan egyesítette magában az olló és csákány funkcióit. Ha netalán kissé elkéstek volna a metszéssel, akkor a tőke bizony könnyedzik, vagyis a nedvkeringés megindulása után a nyitott sebeken keresztül folynak a csapok. A népi hiedelem szerint a tőke könnyezése bő termést jelent. A régi öregek úgy tartották, hogy metszést holdújuláskor kell megkezdeni, mert így hitük szerint a sóska szépen fejlődött, gyarapodott, amint az újhold is szemlátomást növekszik. Ha József napja és a holdújulás nem esik össze, abban az esztendőben József napját megelőző újholdkor öregek néhány tőkét mintegy jelképesen meg szoktak metszeni, a munka zömét azonban az időjáráshoz alkalmazkodva végzik el. A metszés befejezése után a karózás következik. Természetesen a régimódi par ászt szöllö, gyalogszöllő ezt a műveletet nem kívánja. A szöllőkaró akácfából készül. A hozzávaló faanyag kikerül a ház körül ültetett fasorokból. A karózás március végén történik. Föltétlenül metszés után, hogy a karó ne zavarja a metszőket. Meg kell jegyeznünk, hogy a karós szőlők a kisparaszti szőlőkre nem föltétlenül jellemzők, az egykori úriszőlőkben azonban általánosak. Sajátos éghajlati adottságaink következtében a fagy elleni küzdelem, főleg a rügyfakadástól fagyosszentökig (május 10—15) terjedő időszakban legnagyobb gondja a szegedi szőlősgazdának. A védekezésnek két módja van. Az egyik tartós, megelőző jellegű, a másik pedig a gyors, esetenként történő védekezés. Az előzőre már szőlőültetéskor is gondolnak A budárt ugyanis úgy telepítik, hogy a tanyaház, a hozzátartozó melléképületek, tűzifa, takarmánykazlak, facsoportok északról védjék a fagy és a viharkárok ellen. Ha erre nincs mód, akkor északról sűrű facsoportot, garádot, vagy jó magasra és sűrűre nevelt élősövényt szoktak ültetni. Az északi fekvése miatt az árnyékolás nem okoz kárt. Ismeretes, hogy a szőlő a magasabb, partosabb helyet szereti. Ennek is van jelentősége. A hideg lefolyik a dombról és a mélyebb részeken, laposokban ül meg. Ott aztán nagyobb károkat is okoz. A hegyhúzóval való egyengetésnek, 580