Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
Más parasztember kalapjára tűzve, vagy zsebében szalmát vitt magával. Ha nem volt nála, az sem volt baj, mert minden eladó tartott magánál szalmát is erre a célra. A kasza ormát ujjával megnyálazta, majd a szalmából tört gyufaszál hosszúságú darabot a megnyálazott részre keresztbe tette. Ha a szalmaszál hosszára fordult, akkor a kasza megfelelt. Öreg kaszások kalapjukat levéve, fejükre lapjával fektették a kaszát. Két végén jó erősen meghúzták. Ha a penge úgy maradt formájából kifordulva, akkor nem talált gazdára. Hasonló volt ehhez a nyomáspróba, amikor a kaszát hegyének földbeszúrása után a másik végéről erősen megnyomták. A jó kaszának ilyenkor is meg kellett maradnia az eredeti formájában. Sokan a cégérül kitett rozsdás, esőverte kaszát vásárolták meg a boltban. Úgy vélték ugyanis, hogy ez a napszítta kasza lesz a legmegfelelőbb, hiszen a vasáros nyilván a legjobbat tette ki. Rakonczai János szerint a rúzsaiak úgy is próbáltak kaszát, hogy acélhoz ütötték, majd feldobták a levegőbe. Ha nem adott egyenletes hangot, akkor nem tiszta acélból, hanem kevert anyagból készült. Fiatalabb gazdák idősebb, tapasztaltabb ember, kaszaválasztó kíséretében szoktak vásárolni. Ha a kasza nem fog rendesen, ez a balástyai mondás járja: vagy a kasza, vagy a kű, vagy az embör, vagy a fű az oka. A kaszavas, azaz kaszapenge éles oldalának láma, ószentiváni néven lána, fokának, vagyis ellentétes oldalának orom a. neve. A penge hegyes végződése a hogy. A kaszavas másik, nyélbe keskenyedő vége a nyak. A nyakból kiágazó, nyélbe illeszkedő kampószerű kis vas neve ködök. Az a vasgyűrű pedig, amely a kaszanyakat a nyélre szorítja, az örv. Az a vasék, amely a nyakat az örvben szilárdabbá teszi, a több néven emlegetett makk, ék, pöcök. A kaszanyélen lévő kis üregnek, amelybe a köldök beleszolgál: ködökluk, makvésés a tápai neve. A kaszavas a rendesen kőrisből, nyárból, esetleg akácból faragott, sokszor házilag készült kaszanyél szabad végére kerül. A nyél közepére van ékelve a nagykaccs néven emlegetett görbe fogantyú, amelyet munkaközben jobb kézzel ragadnak meg. Ez Jázován, Tordán a kaszáról hiányzik. A nyél végén van a kisebb, szögletes kiskaccs, amely a bal kézbe kerül. Alsótanyán nagykoccs, kiskoccs néven is emlegetik őket. A kettő közötti távolság alsótanyai ember ajkán a kasza öle. A takaró, Újkígyóson takaróvessző hajlított eper-, kőris-, esetleg gledicsiavessző. Ez a kaszanyélre kerül, az ívét a takarómadzag alkalmi néven emlegetett zsineggel húzzák le. Csak gabonavágásnál van rá szükség. Az arató használat előtt a kaszáját beállíti: a maga testalkatához igazítja, hogy alkalmasabban tudjon vele dolgozni. Ez úgy történik, hogy a kaszanyelet a nagykaccsnál nyakába akasztja. Kinyújtott jobb kezének ujjahegyével pontosan a kaszavas hegyét kell elérnie. Az esetleges szabályozás, hajlítás az éknél történik. A nagyés kiskaccs kellő távolságát a függőlegesre állított nyélen úgy kell megállapítani, hogy a lábujjat a kiskaccsra helyezve, a térdnek pontosan a nagykaccs alá kell ékelődnie. A pihenő kasza évközben rendesen a padlás szelemenjére kerül, hogy senkit ne sértsen meg. Olykor az élét a padláslyukon is kidugják. 51 Ennek régebben mágikus célzata is volt: a gonoszok elrettentésére szolgált. Az elhasznált, törött kaszavasnak csutakkasza neve is hallható. Ebből házilag, esetleg kovácsnál még több hasznos tárgy formálható. Ilyen a kezdetleges tázlári kaszabudli. A kaszafűrész kovácstól kifogazott kaszavasból készült fűrész, amelyet 51 Tömörkény /., Napos tájak 6. 540
