Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A kecske a régi Szegeden elég ritka volt. Népünk sem a húsát, sem a tejét nem kedveli. E húzódást talán a boszorkánypöröknek lényegében máig élő hiedelemvilága is befolyásolja, ahol a kecskebak sokszor azonosul a paráználkodó ördöggel. Tóth Orzsébet vallja, hogy ott volt egy bak és előtte állván az kapitány, ahhoz esküdtette. Sokszor körülkerülte, táncolta, a szarvát megfogta, szólott hozzája és kegyelmezte és szarva között való szömöldökét megcsókolta. Kökényné vallomása szerint az seregben jelen volt egy bak. Annak a szőrit megfogta és három ízben környül táncolta, annyiszor arculatját és hátulját is megcsókolta. Táncoltában azt mondotta és éneklette: te vagy úgymond az én uram, téged soha el nem hagylak. Azután bakbul szép ifjú emberré vált és afatenssel közösködött.,

142 Nyilván ezzel a képzetkörrel függ össze néhány, ma már tréfássá enyhült szólásunk. Vén kecske az élnivágyó, fehérnépek után futkosó öregember. Öregember nem vén ember : vén kecske is mögnyali a sót. Dombiratoson hozzáteszik : még a zacskót is kirágja érte. Főleg az első világháború utáni szegénységben, különösen külvárosi kisemberek körében kezdett a kecsketartás terjedni. Innen tréfás-gúnyos tisztviselőtehén neve is. Tápén ezekben az időkben kecskecsorda is összeverődött, bár azelőtt nem tartották. Különös módon régi szélmolnárok szívesen tartottak kecskét a malom körül.

143 Kecskéz, másként mekeg, aki szegedi létére nem akar ö-ző anyanyelvén beszélni. Baromfinevelés Az aprójószág, olykor fölbukkanó nevén majorság nevelése az asszonynép dolga.

144 Érthető tehát hogy mái napig annyira átszövődött hiedelmekkel. A tojás régebbi neve tyúkmony. 1731. Tyúkmony at ismét azért tett belé, mert úgy látta másoktul.

li5

Dugonicsnál olvassuk:fészkestül-tyúkmonyastul,

ue azaz mindenestül. A szó máig él az alsóvárosi Tyúkmonyas ragadványnévben. A tojás tréfás tápai neve tyúkfing. Egy boszorkánysággal vádolt asszony azt állította magáról,^ hogy tyúktojást is tud tojni. Hátul megkente kövecskével és mindjárt tojhatott.

111 Úgy tartják, hogy a paprikatermelő és kikészítő házánál kapargáló tyúk tojásának sárgája sötétebb és értékesebb volt a közönségesnél. Ezt a népi megfigyelést tudományos kutatások is igazolták.

148 Ezért szokták a tápaiak is a tyúkot paprikás szalonnával etetni. Vész idején erős paprikát szórtak az ivóvizükbe. A leütött tojás héját nem vetik szemétre, hanem a tűzbe. Öregek szerint azért, mert különösen Szent Gellért hegyén a bűbájosoknak ez lenne a táljuk, tányérjuk. Más tyúkja alá nem adnak szívesen tojást, legföljebb csak akkor, ha már ők ültettek, A tyúk alá való tojást öregember, vagy a családfő kalapjába teszik, amely karácsony estéjén a Jézuska ágyán feküdt. Amikor a fészekbe teszik, ezt mondják: úgy pojogjanak a csirkék, mint falun-városon a disznók! Amikor meg a tyúkot ráültetik a tojásra, Algyőn ezt szokták mondani : úgy ülj, mint a főd, úgy kőts, mint a fürj! Végül a tyúkot háromszor meg kell simogatni. Amikor a jérce első tojását szintén Algyőn megtojta, 142 Reizner, IV, 383, 404, 413. 143 Tömörkény I., Munkák és napok 350. 144 Kucsora Rozáliának az aprójószág kisteleki hagyományvilágával foglalkozó szakdolgozatát is felhasználtuk. 145 Reizner, IV. 402. 146 Dugonics A., Példabeszédek és jeles mondások I, 30. 147 Reizner, IV, 399. 148 Benedek L., A tyúktojás sárgájának festése paprikaetetés útján. Kísérletügyi Közlemények 1937. 508