Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

megfogják és meleg kemencéhez dörgölik, farkát pedig tükörben nézegetik. így majd sok tojást tojik. Ha a tyúk kicsit tojik, a tojást a tetőn át a szomszédba dobják, hogy a veszedelem elkerülje a házat. Ha tyúk nem bírta tojását megtojni, régebben a létra három foga körül háromszor kellett körülvinni. Tojófészök, tápaiasan tyúkülő, az a szalmával ágyazott, odaszokott hely, ahol a tyúk tojni szokott. Szoktatásul tojást, vagy tojás alakú kis fehértököt tesz a gazdasszony a fészekbe. Ez a palozsna, Felsőtanyán polozsna, Újkígyóson porozsnya. Előfordul, hogy a tyúk más félreeső tojóhelyet, főleg szalmakazlat keres magának. A tojásait olykor itt is költi ki. Egyszercsak azt veszik észre, hogy az elveszettnek hitt tyúk egész sereg csirkével kerül elő. Ezeknek orozva kőtt csirke a nevük. A kotlót akkor kell a kiköltendő, szerencseszámnak számító 21 tojásra ültetni, amikor a gyerekek elmennek a háztól, hogy minél több csirke keljen ki. A rostával leborított tyúkfészekre nadrágot vetnek, hogy a csirkék között majd sok kakas legyen. A kakas ugyanis gyorsabban nő. A deszki asszony e szavakkal rakja a tojást a fészekbe : úgy ülj, mint a főd, úgy kelj, mint a fűszál, olyan frissek lögyetök, mint mikor este gyün haza a csürhe! Leginkább koratavasszal és augusztus elején ültetnek, hogy ez utóbbi esetben a csirke két Boldogasszony közi (Nagyboldogasszony-Kisasszony, aug. 15-szept. 8) legyen, mert ez utóbbiak közhit szerint különösen jó tojók lesznek. Az egyszerre költött csirkéket egy kotlóalja néven emlegetik. A főleg Luca napjához, karácsony estéjéhez és a kókonya néven emlegetett húsvéti tojáshoz fűződő hiedelmekről és hagyományokról ott, e jeles napoknál szólunk. A tojáshoz, tyúkhoz számos szólás is kapcsolódik. Aki nem éhes, mégis eszik: olyan éhös, mint a mónár tyúkja. Nem is konyít hozzá : annyit ért hozzá, mint tyúk az ábécéhön. Nincs nyugta; folyton izeg-mozog: olyan, mint a sósseggü tyúk. Erősen túloz a maga javára: nagyobbat tojik a tyúkja, mint másnak a lúdja. Okoskodó, idősebbeket letromfoló gyerek, fiatal: okosabb akar lönni a csirke a tyúkná. Mindnyájunkra rámosolyoghat a szerencse : vak tyúk is tanál szömet. Ellenségünk halálán nem szoktunk keseregni : róka halálát a tyúk sem gyászolja. Érzékeny, sértődős természetű: olyan, mint a hímös tojás. Folyton otthon ül: mindég a tojását köti. Illetlen : pászol, mint kutya szájába a tojás. A kacsa, szegediesen kacsa nevelésével közeli tócsák, vízállások, vizes árkok mellett foglalkoznak, illetőleg foglalkoztak. A Városban erre leginkább Rókus, már említett régi nevén Kukoricaváros volt a legalkalmasabb, amely még a nagyvíz előtt tele volt kácsafészök néven is emlegetett vízállásokkal, nádasokkal, páskom nevezetű kis zöld tisztásokkal. Ez a földrajzi környezet, meg a kukorica termesztése tette Rókuson lehetővé egészen századunk közepéig egy külön asszonyi szabad iparág, a kácsavágás kibontakozását. A kácsavágó néven tisztelt kofaaszonyok naponta frissen föltisztított és darabokra vágott, olykor tömött aprójószágot, továbbá külön zsírját, máját, illetőleg töpörtőjét árulták a szegedi piacon. A kacsafogyasztás a helyi szóláshagyományban is helyet kapott. így az olyan emberre, aki sokat és terjengősen beszél, ezt mondják: kacsát övött vele az édösanyja. A néphit szerint azért ilyen a természete, mert az édesanyja amikor gyerekágyas volt vele, kacsát evett. Hasonló értelmű, kissé szókimondó: úgy jár a szája, mint a kácsapicsa. A mindenkit letorkoló fehérnépnek akkora a szája, mint a kácsavágó Rebáné fara. A rókusi Reba néni századunk első évtizedeiben híres kácsavágó volt, de talán 509