Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

riban Szegeden." Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fisér maga is sokszor résztvett a halászásban, különösen mikor nagyhálóval dolgoztak. A régi halásztársadalomnak egyéb jellegzetes alakjai is voltak, illetőleg vannak. Ilyen a béröshalász, aki nem kenyérkeresetből, élethivatásból űzi mesterségét. Hatósági nyelven szólva: területi engedménye van. К feleshalász a XVIII. században városi halászterületet feléből bérelt.

56 A rideghalász fajtáját Terescsényi György emlegeti,

57 de nem jellemzi. Nyilván a kishalásszal azonos. A döghalász, másként pocsolyahalász, réti halász kis vizekben, holtágakban, esetleg kubikgödrökben dolgozott. A Tisza, Maros holtágának ugyanis Dögtisza, Dögmaros, röviden dög, a benne fogott halnak döghal, az itt használatos kerítőhálónak pedig döghálló a neve. A régi szegedi halászok büszkék voltak arra, hogy Jézus Krisztus meg Szent Péter szintén halász volt. Emberi önérzetükről, szakmai rátartiságukról már előbb szólottunk. Nem tudni honnan vette, hallotta Bitó János,

58 hogy kötelező családi hagyomány alapján a Habsburg-dinasztia tagjai is valami tisztes mesterséget választottak maguknak. így Ferenc Józsefről úgy emlékezik meg, hogy a halászságot tanulta. Lehetséges, hogy e sejtelem kialakulásához az is hozzájárult, hogy Ferenc József a Város újjáépítésének ünnepi napjain a halászok között is megfordult, sőt főztjükből, a szegedi paprikáshalból is evett. Voltak szegedi családok, így apai ágon e sorok írójáé is, amelyekben évszázadok óta öröklődött a halászmesterség. Érthető tehát szakmai kultúrájuknak, szerszámaiknak páratlan fejlettsége. Ennek a világnak a folyószabályozás azonban véget vetett. * Tekintsük most át a halász eszközeit, amelyeknek halászszörszám az összefoglaló nevük. Ezeknek javítása a halászember legfontosabb téli munkája. „Annak a halászatnak — írja

59 Tömörkény — amit a nép űz, amely mint az ősapáktól való foglalkozás maradt ránk, ma is alig van olyan eszköze, amelyet más iparos csinálna, vagy amelyet boltból venne. Kivéve hát a kukázó macskát, az állóbárka láncát, s a köteleket. S a nádvágót, a régi ősi nádvágót is cigány kalapálhatta valaha. De minden más, öreghálótól a legkurtább tapogatóig, szapolytól a kuttyogatóig, minden otthon készül. Van ott mit foldozni, toldani, ami elszakadt, kötözni, vasalni, ami a fáján meghasad a nyári időn át." A halló készítésének hállóépítés, a szákénak pedig szákkötés a neve. Régebben a halászember téli foglalkozása volt, századunkban már boltban veszi és úgy alakítja szükségleteihez. A hallócérna valamikor kötélverő műhelyben készült. Vastagsága szerint volt háromágú hatos cérna, háromágú nyócas cérna és háromágú tízes cérna. A bodzafából faragott hállókötötü, rövidebben hállótü a halász kezemunkája volt. Ennek marokban maradó része а/к/. Azt a fácskát, amelyre a háló szemeit kötik, börce, börc néven emlegetik. Az új hálót, varsát kékküvezik, vagyis rézgálicoldatban áztatják, hogy tartósabb legyen. Annak a karónak vagy állványnak, amelyen a vizes háló szárad, terícsfa a neve. Minden olyan hálónak, amellyel a Tiszában, nem pedig a tóban halásznak: mederhalló, a tóban használatosnak: tói halló a neve. Ez utóbbinak mérete keskenyebb amazénáí. A halászeszközök áttekintésében Herman Ottó klasszikus művéhez igazodunk. Máshol már rámutattunk, hogy Szegedhez milyen gazdag emberi és szakmai szálak 57 Terescsényi Gy., Aranyhomok 184. 58 Bitó 80. 59 Tömörkény L, Új bor idején. 23. 429