Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

tanyabirtokot is övezi, körülveszi. Árok is húzódik a mentében. Az ilyen fasornak garád nevét is hallottuk, amely a szegedi juhászat régi szókincséből való átvétel. A juhásztanyán olyan mintegy 2 m magas, odahordott trágyából, szárízékből rakott kerítést, illetőleg négyszögletű kerített helyet jelent, amelyen belül a birkanyáj tartózkodik. Ennek egyik oldalán széles léckapu nyílik. A garád nevében, azaz az akácfasor megnevezésében tehát az ősi pásztorhajlék építő hagyományai élnek tovább. Mórahalmi napsugaras tanyaház A gyorsan növő akácfa egyébként nemcsak tanyadísz, hanem a családi önellátásban, haszonszerzésben is nagy a jelentősége. Rendszeresen, általában két évenként koratavasszal, a szorgos dologidő beállta előtt nyesni szokták. Az egy évi pihentetés azért szükséges, mert így számosabb és fejlettebb rőzséhez, továbbá botfa néven emlegetett szőlőkarónak alkalmas ághoz jutnak. Ügyesebb fiúgyerekekkel olyan magasra szokták félkéz-fűrész segítségével fölnyesetni, amennyire csak lehetséges. Hosszú pózna végére illesztett kaszafűrész is használatos a nyesésre. Ez kopott, kovácstól 329