Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A tanyaház helyének közvetlen megválasztását több körülmény befolyásolja. Nem szeretik a birtok közepére emelni. Szívesen építik útszélre, vagy a semlyék szélére, hogy a jószágot gyorsan, rövid úton ki lehessen csapni az istállóból. Inkább homokra, mint székre építkeznek, vagy legalábbis homokkal hordják meg, töltik föl a ház helyét. Természetesen a döngölés sem marad el. Ha netán szántásra építenének, akkor ki kell ásni az eleven földig, amely általában azonban 20—25 cm-nél nem mélyebb. Az utolsó jó háromnegyed évszázad alatt kialakult állandó jellegű tanyaház, vagyis a főépület a szegedi tájon végeivel vagy lefővégre, azaz északnyugat-délkeleti irányban, vagypedig kibevégre, vagyis északkelet-délnyugati irányban épül. Az ilyen tájolású házaknak lefővéges, illetőleg kibevéges jelzője is hallható. Az utóbbi esetben a be a tisztaszoba ablakainak, mintegy a hajlék szemeinek az anyaváros, Szeged felé, azaz befelé fordulását jelenti. Mindkét elhelyezésnek az a célja, hogy a ház hátulja az északi hűvösséget, uralkodó szeleket fölfogja, és a ház, tanya elejét, ereszetét, udvarát megvédje, napossá tegye. Északon még apró világító ablakot, szellőztető lyukat sem vágnak szívesen. A két kipróbált építkezési irány jobbmódúaknái sokszor derékszög alaprajzú építkezést eredményez, amelynek másik két befogó szárnyán — természetesen kissé lazábban — a melléképületek sorakoznak föl. A tanyai nép gazdasági erősödésével függ össze, hogy az utolsó félszázad alatt épült egysoros lakóháznak már tégla az alapja, vályog a fala, gyárban vásárolt fa a tetőszerkezete, és cserép, újabban pala a teteje. A századforduló táján épült módosabb házak főhomlokzatán a szegedi világhoz való tartozás jeleként sokszor látható a napsugárdísz is. A ház helyiségei már annyira felmagasodtak, hogy a szekrény nehézség nélkül elhelyezhető bennük. Ez a háztípus a tanyai élet állandósulásával és a gazdasági viszonyok fejlődése, belterjesedése nyomán bontakozott ki. Az újabb tanyaháznak szerves, nélkülözhetetlen tartozéka az ereszét, másként olykor színalja néven emlegetett tornác, amely a szikkadásra szoruló termés átmeneti elhelyezésére igen alkalmas. Itt az ereszét alatt van egy pad, asztal, néhány szék a nyári étkezés, együttlét idejére. Van itt prices, kiságy is, ahol késő őszig olykor subába takarózva a gazda vagy legényfia szokott aludni. Az ereszeinek az aprójószág távoltartására sokszor van már alacsony, méternyi magas rostélykerítése is. Az ereszeiből nyílik a földes konyha, öregek ajkán pitar, amelynek már ugyan nincsen szabadkéménye, de sokszor még fűteni lehet belőle a szobában, kisszobában levő kemencét. A főzés csak télidőben történik itt, amikor a család rákényszerül a benti életre. A főzés tehát ez esetben a fűtést is szolgálja. így aztán természetes, hogy a konyha eléggé tágas, és egy-két ágy, fekvőhely is van benne. A földjét újabban már csempével is kirakják, és télen színes rongypokróccal, linóleummal is beborítják. A konyhából lehet az olykor még mindig ház néven emlegetett tisztaszobába jutni, amelyet már nem meszelnek fehérre, hanem piktorolják, vagyis mintásra festik, olykor még a mennyezetet is. Ezt a munkát a piacon vett patronokkal vagy maga a gazdasszony, vagy valami más ismerős, ügyes kezű, gyakorlott asszony végzi. A szoba padozása még jómódúaknái is olykor hiányzik. Megelégszenek a tükörsima, feldörzsöléssel állandóan gondozott földpadlóval. A berendezés, bútorzat már teljesen polgári jellegű, a városi divatoknak azonban mindig egy-két évtizeddel mögöttük jár. Térjünk most vissza a tanyaportához és a tanyaközhöz. A köz két oldalán jegenye-, méginkább akácfasor húzódik, amely sokszor az egy tagban levő nagyobb 328
