Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Az asztal mellett, padokon, székeken, padkán üldögéltek, megpihentek, társalogtak a család és vendégei. Itt folyt az étkezés, iddogálás, és esetleges szórakozás (kártya, asztaltambura). Ez volt tehát a parasztszobának mintegy a fogadó, nappali része. Másik része, sarka a ruha, fehérnemű elhelyezésére szolgált. A múlt század derekán még általános volt a szegedi nép hajlékában is a tulipántos láda, főleg a fehérnemű elrakására. A férjhez menendő lány hozományához valamikor hozzátartozott a világoskékre festett, dúsan virágozott menyasszonyláda, amelyben a kelengyéjét tartotta. A láda a szegedi szóláskincsbe is belekerült. A szoba földjén, padlóján rendetlenül szétszórt holmi Dócziné ládájában, másként Bandóék ládájába, Tápén örmestör úr ládájába van. A ruhanemű helye volt régebben még a tisztaszoba kuckója fölött, esetleg az ajtó háta mögött a mennyezetről lelógó, egerek ellen oltalmazó vízszintes ruharúd, ruhatartó rúd is, amely azonban sok helyen inkább a kamrába szorult. A rárakott ruhát a por ellen fehér lepedővel borították le. A ládát polgárosodó népünk körében a múlt század derekától kezdve a suglót, Tordán almáriom néven emlegetett, széles, zömök, három fiókra járó fehérneműs szekrény váltotta föl. Ez nyilvánvalóan a biedermeier lakáskultúra paraszti öröksége. Az átmenetet jellemzi, hogy a múlt században még a suglótot is sokszor virágozták, csak később, fokozatosan vált egyszínűvé. Tágassága miatt sok helyen máig megbecsülik, bár a szobából mellékhelyiségbe szorul. A suglót tetején kivarrott fehér terítő, ezen meg álló feszület, poharak, porcelánedények, így komabögre, komacsésze, búcsújárásról hozott emlékek, így radnai pohár, radnai bögre, rajtuk a kegykép másával, továbbá apró fényképek, csecsebecsék állottak. Hangulatában már az úri vitrinre emlékeztetett. A fiókokban levendula, comborka, olykor szentelt gyertya. Aki a kihúzott suglótfiók, suglótfia becsukásában hanyag és feledékeny, abból tátott szájú halott lesz. Már a múlt század utolsó évtizedeiben eljutott árutermelő parasztságunkhoz az inkább sifon, sifonér néven emlegetett polgári szekrény is. Hogy azonban régebben sem volt új és ismeretlen előtte, mutatja az 1522. évi tizedjegyzék már említett Szekrény családneve és a boszorkánypörök iratainak egy mondata. 1728. A zsírkantár és írás a szekrényben vagyon.™ A szekrény néven emlegetett pásztorládáról más összefüggésben emlékezünk meg. Nyilvánvaló, hogy a falitéka, téka sem volt szegedi népünk előtt ismeretlen, azonban egyelőre szinte semmi adatunk és biztos tárgyi emlékünk nincs róla.

77 * Az ágy tárgyi sajátosságokban és szellemi vonatkozásokban különösen gazdag. Kezdetben a tűzhely közelében volt az ősi alvóhely. Olykor még ma is ilyen a kemence kuckója. Maga a ház földje is — főleg nyáridőben — gyakran szokott fekvőhelyül szolgálni. Szalmagyékény volt a derékalj, sokszor küszöb a vánkos. A kenyérsütő gazdasszony még a közelmúltban is tanyán, Tápén úgy vetette meg nyári fekvőhelyét, hogy a küszöb volt a párnája. Kényelmetlen és szokatlan helyzetében többször fölébredt, és így nem aludta el a dagasztás idejét. Erről a kenyérsütésnél is megemlékezünk. 76 Reizner IV, 389. 77 Cs. Sebestyén K., Falitéka. NNy. 1930, 41. 290