Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

lyekre deszkát szögeztek, hogy a célnak megfeleljenek. Ugyanakkor azonban tetőtartó hivatásuk is volt. Régebben az ajtófélfát fokhagymával is bekenték, hogy a boszorkányok be ne léphessenek a házba. A rókusi birkavágók hajdanában a húsvéti bárány vérével szokták megkenni az ajtófélfát, hogy a zsidók módjára az ő elsőszülöttjeiknek se legyen bajuk. Amint az Exodus (12, 5-—7) parancsolja: a bárány legyen hiba nélküli... és akkor ölje le azt Izrael fiainak egész sokasága estefelé. És vegyenek annak véréből és kenjenek mind a két ajtó mellékére, és felső küszöbére azon házaknak, melyekben azt eszik. Az ajtókeret felső, vízszintes részének szömöldökfa, homlokfa, az egyszerűbb ajtódeszkát összetartó, keresztben ráerősített deszkapántnak heveder, SL félfára szerelt alkalmas vasnak sarokvas, ajtósarok a neve. A felsőtanyaiak a szemverés megállapítására használt vizet a sarokvasra szokták rámérni. Kilincs, illetőleg závár többféle volt. A régimódi fakilincs ma már legföljebb csak kertajtókon látható, régebben azonban a házajtókon is. Ez mindenesetre mindig a szegénység jele volt. A jó konyhát tartó szegényt így rója meg a Ferenczi Jánostól följegyzett hajdani szólás : mákoskifli, fakilincs, púpos (=kenyér) mög egy szikra sincs. Erős, egészséges apának puhakötésű fia: vasajtón fakilincs. Húzózsinegének ajtóhúzó, ajtópatying, kilincsmadzag, ha szíjból van, akkor ajtószíjj a neve. Régebben disznótorkor eltették a levágott kandisznónak csöke néven emlegetett hosszú nemzőrészét is. Megszárították, a fakilincs húzója lett belőle. Széltében ismert boszorkánytörténet szerint a bűbájos nem tud kimenni a szobából, ha annak a férfinak, akit nyomkod, visszakézből sikerül a gatyamadzagát a korcból kihúznia és lekötni vele az ajtókilincset. A tápaiak a szemverésről való üszköbös vízzel szokták lemosni a kilincset, de az ajtót, asztalt, bölcsőt is. Szintén Tápén a kilincsre piros posztódarabot kötnek, hogy az újszülött látogatására érkező tisztulásos fehérnép ne ártson neki. Algyőn a kilincsre akasztják fejével lefelé azt a tyúkot, amelyik nehezen akar megtojni. Kiszombori parasztasszonyok még századunk elején is a Gyertyaszentelő Boldogasszony napján történő szentelésről hazaérkezve, a szentelt gyertyából egy csipetnyit a kilincsre szoktak tenni, hogy egész éven át békesség legyen a háznál. Ha a háznál haldokló van, a hozzátartozók a gonoszlélek távoltartására a kilincset szentelt vízzel hintik meg. Alsóvárosi gyermekkorunkban még hallottuk halotti torok, házi ájtatosságok végén, de lefekvés előtt is öregek ajkáról ezt az éneket: Jézus Krisztus tüviskoronája Légyön e ház ajtaja, zavarja, A négy evangélista álljon négy sarkára, Hogy a gonosz sátán be ne gyűjjön oda. Ez a kép a Jakab apostol később még idézendő háziáldásában is fölvillan, ahol azonban a négy arkangyal meghívására kerül sor. Nyilvánvalóan ezzel a szakrális képzettel függ össze az a Kálmány Lajostól

24 megörökített szajáni hiedelem is, ha a kisgyerek beteg, a ház négy sarkáról kapart meszet kell a fürdőjébe beletenni. A házsarok kultuszára utal az is, hogy szintén Kálmány szerint egyes családokban a régi jámbor öregek lefekvés előtt e szavakkal vetettek a ház, szoba sarkaira, bejáratára keresztet: Jézus vére fusson át mindön sarkot! Imádság közben Kálmány verbicai följegyzése

25 szerint ezt kell mondani, mert 24 Kálmány II, 208. 25 EA. 2814. 264