Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

akkor semmi baj nem lesz: Szent János vére, Boldogasszony teje fussa be ennek a háznak mindön résit, lukat! A János evangélista oltalmába való ajánlásról, áldásáért való könyörgésről bővebben napjának hagyományvilágánál szólunk. Tömörkény István vette észre

26 egy szatymazi tanya gazdasági épületén & falakat, fazávár néven emlegetett zárószerkezetet. Tudva azt, hogy ősi tárgyak egyrészt a tanyákra vándorolnak, másrészt kezdetlegesebb, kevéssé igényes körülmények között élnek tovább, biztosra vehetjük, hogy a fazávárral valamikor rendes városi lakóházat is zártak. „Az Alföldön — írja Tömörkény — különösen nagyobb tanyákon a gazdasági melléképületeknél itt-ott még szokásban van a falakat, meg a fazávár, amiket rendesen valamely hozzáértő béresember barkácsol össze. Ismeretesek azok a fazávárok, amik a bezárt ajtón belül vannak és kulcs szolgál hozzájuk, továbbá az ajtókon kívül levő falakatok, amelyek szintén kulcsra járnak. Ez a závár nem jár kulcsra — folytatja tovább — s kívül van az ajtón, leginkább istállónak vagy színnek az ajtaján. Mindössze az a furfangja, hogy aki nem ismeri a vele való bánásmódot, az nem tudja kinyitni az ajtót, de aki érti ezt a furfangot, annak nem kell hozzá semmiféle kulcs. így arra szolgál, hogy aki nem járatos a furfangban, a nem abba az udvarba való ember, aki talán lopni menne a színbe, ne tudjon oda bejutni. Ellenben az udvarba tartozó minden ember szabadon ki-bejárhasson az ajtón kulcs nélkül is

v és mégse hagyja maga után az ajtót záratlanul. Más haszna alig van, de ez is elég. így az ajtó sohasem marad nyitva, a lábasjószág nem juthat be a színbe, ráadásul az ajtó valamennyire mégiscsak lakatolva van anélkül, hogy minden ajtónyitás alkalmával a kulcs után kellene szaladgálni." A zavarba a kúcs jár bele. Részei: a. fogó, vagyis az a vége, amit kézbe veszünk, a szár, azaz a nyél, a tall pedig az a vége, amely belejár a kulcslyukba. A kulcs bűvölőeszközként előfordul a boszorkánypörökben is. 1731. A boszorkány szele elnyomta és a két kulcsot a szájába vetette az fatensnek, és majd az füléig húzta kétfelől az száját, és mindjárt hideggel törte, mihelyest elhagyta az gyötréstP A kulcs néhány szólásban is él. A szegedi tájon is járja: beadta a kúcsot, azaz meghalt. Ha barátságtalanul fogadták valahol a vendéget — Kovács János följegyzése szerint — ezt mondogatták: nem vótak otthon, a kúcsot is ëvitték.

28 Az ajtóhasadék néven emlegetett repedés, nyílás az ajtó deszkáján jó a kukucskálásra. Régi hiedelem szerint a boszorkányok be tudtak menni rajta. 1728. És ha szentölt vízzel nem érték volna, talán meg is fojtották volna. Az ajtó hasadékján mentek beP Öreg felsőtanyaiak szerint minden lakodalomban láthatatlanul ott van az ördög is. Ha szobában folyik a lakodalom, úgy lehet meglátni, ha az ajtó deszkájában található görcsöt kiütik és benéznek az így keletkezett görcslukon. így cselekedett egy gyerek, meg néhány öregasszony is. Látták ám, hogy a menyasszonyt és vőlegényt az ördög körültáncolta: csóválta a farkát, a szarvával döfködött feléjük, csapkodta jókedvében a mancsait. Ha nem állt a tánc, akkor odatelepedett az újpár mellé, így akarja az ördög megrontani, acsargásra bírni már az esküvőn egymás ellen a fiatalokat. 26 Tömörkény L, A szatymazi falakat. Ért. 1911, 128. ,,A szerkezet négy darabból áll. Az első egy négyszögletes fadarab, amelyet szögekkel vernek föl az ajtó külső felére, vagy srójfal erősítik oda. Vele szemközt van az ajtófélfán az ütköző. Ebbe belejár a toló, mint az 1. ábra mutatja, zárt állapotban. A 2a ábra mutatja a készséget hátulról, azaz belülről szintén zár van. A tolóra leereszkedő középfa a toló vágásba illeszkedik olymódon, hogy a tolót az ütközőből kinyomni nem lehet. Ez csak akkor történhetik meg, ha valaki ezt a kívülről láthatatlan középfát egy ujjal alulról fölfelé nyomja, amikor aztán a toló az ütközőből szintén oldalt nyomható lévén, az ajtó kinyílik (2b). " 27 Reizner IV, 391. 28 Kovács 469. 265