Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A disznó és aprójószág kivételével eltűnik a ló- és tehéntartás, nincs kocsi. Már a sok mellékhelyiségre sincs szükség. Virágos, veteményeskert keletkezik a helyükön és az udvar nagy részén. Fiatal házasoknak sokszor nincs módjuk arra, hogy teljesen önállósuljanak. Az öreg házban beépítik tehát először az ereszetnek a tiszta szoba mellett húzódó részét. A szárazbejárat helyére ablak kerül, a tisztaszoba oldalablaka helyére ajtót vágnak, viszont a régi bejáratát elfalazzák. így két lakáshoz jutnak, amelyeknek szoba-konyhájuk van. Az utcai részre kerülnek a fiatalok. Szükség esetén az egyik lakást bérbe is adták. Az ereszét többi része megmarad. Esetleg még — különösen ha a kisházzal végződik az épület és így a kert felől ablakai is vannak — a hátulsó részt is hasonlóan beépítik. Ebből rendszerint nyári konyha lesz. Ez a folyamat kezdetlegesebb, de annál jellemzőbb formaképződéssel szemlélhető Tápén. Röviden már Cs. Sebestyén Károly és Tóth János is utal rá. 8 A tápai színaljának, azaz ereszetnek, tornácnak eredeti anyaga a házfalba ékelt fa, a fő épület tetejével lazán összefüggő gyékény tetőzettel. Van könyökmagasságig emelkedő deszkaajtaja és deszkakerítése is. Az egész jóformán csak a konyhabejáratot védelmezte az időjárás és aprójószág ellen, és nyilvánvalóan azért emelték, hogy a konyhaajtóból ne mindjárt a szabadba lépjenek. E kezdetlegesnek, elsődlegesnek tekinthető forma mellett hamarosan kialakult a hosszában, tehát keskenyen rakott vályogból álló vékony meszelt fal is, egyszerű ajtóval, egyszeres ablakocskával. Ez is azonban még mindig csak a konyha előtt emelkedett. A színalja ma, azaz az utóbbi évtizedek folyamán Tápén is már több osztatú, de még a kezdeti formák is föllelhetők. Eleinte tehát csak akkora, hogy a házbejárathoz, vagyis a konyhaajtó elé épült. Ezt így gang, belépő néven is szokták emlegetni. Megnyúlik azonban — különösen ha már hátulsó szoba, kamra is tartozik az épülethez — a lakóházzal párhuzamosan befelé. Elrekesztik, ajtóval elkülönítik a gangtól, csövet dugnak ki belőle. Ez a nyárikonyha, szokott nevén kiskonyha. Szabad tűzhely itt már természetesen nincs, csak sparherd. A színalja ma már nagyon sokszor az utca felé is meghosszabbodik, egészen a szobának udvarba nyíló, az utcaajtó közelében lévő ablakáig. Ezt azonban már kihagyja, nem takarja el. Itt kis szobát szoktak rekeszteni, amelyben nem fűtenek. Elköltözésükig fiatal házasok alszanak benne. Ennek kóter, szëpëro a helyi neve. A színalja valamennyi helyisége alacsony, deszkamennyezete van, amelyet sárral tapasztanak be. Manapság tehát a tápai színaljának három lényeges formaváltozata van : 1. csak gang, 2. gang + kiskonyha, 3. gang+kiskonyha+kóter. A tápai ház századunk folyamán így fejlődött kétsorossá 9 . A Víz utáni újjáépítést az állam hosszúlejáratú kölcsönnel is támogatta. Ez volt az államkölcsön, népünk nyelvén ötvenéves péz, amelynek utolsó részleteit az első világháború inflációjában mindenki könnyen le tudta törleszteni. Addig azonban a szigorú föltételek sok könnyelmű, illetőleg szegénységgel küszködő házbirtokost a tönk szélére sodortak. Ezek aztán szabadulni szerettek volna a nyomasztó terhektől. Ebben a társadalmi helyzetben született meg a múlt század végén a Hüvelyk Matyi állandó figurája, a Kőcsönös Rókus. 10 8 Tóth /., Néhány adat a Szeged-környéki magyar házról. Az Alföldi Tudományos Instézet Évkönyve. II. Szeged 1946. 40. 9 Hasonlóan, de részletesebben Juhász A., Építkezés, házberendezés. In Tápé, 457. 10 Államkölcsönös házak. SzN. 1897, 144. sz. A Hüvelyk Matyi szegedi élclap volt. SzegSz. I, 624. 256
