Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
A múlt század végéró'l emlegetik Tóth Erzsike helybéli lány Mária-látását. Erről a búcsújáró hagyományoknál emlékezünk meg. Ami a folklórt illeti, az újkígyósi profán népköltészetnek egészen napjainkig egyetlen tudtunkkal felgyújtott, illetőleg közzétett emléke az a Locskay Józseftói kifogástalan nyelvjárási hűséggel följegyzett mese, 273 amelyben a más hőstetteivel dicsekvő szélhálmos alól kiugrálnak a párnák. Ez mint ismeretes, Ősi, mesekincsünkben nem sokszor szereplő keleti mesemotívum. Nyilvánvaló, hogy mint minden más, Szeged népéből sarjadzott dohánykertész falunak, Újkígyósnak is színes mesehagyománya lehetett. A dohány fűzésének, válogatásának egyhangú, unalmas munkája közben jól esett a mesehallgatás. A jó mesemondót meg is jutalmazták. Örökre sajnálhatjuk, hogy a szegedi táj gyűjtő klasszikusának, egy ideig a szomszédos Apácán élő Kálmány Lajosnak figyelme nem terjedt ki a rokon falura, Újkígyósra. Igaz, hogy ez már a váradi egyházmegyéhez tartozik. Igen értékes Krupa András balladagyűjtése. 274 Ismeretes, hogy a középkori gyökérzetű gergelyjárás diákhagyományait leginkább Dunántúl és a palóc Felvidék Őrizte meg. A múlt századból vannak azonban adataink Hódmezővásárhelyről, továbbá Kálmány leírásában Apácáról, Locskay följegyzésében pedig Újkígyósról is. Lehetséges, hogy a szegedi tájon máshol föl nem tárt szokás még az anyavárosból, Szegedről származik, amelynek Ősi soron virágzott a diákélete. így a diákság egyik patrónusának, Gergely pápának tisztelete sem volt nyilván ismeretlen. Föltehető azonban az is, hogy valami régi iskolamester plántálhatta a gergelyjárást a két falu hagyományvilágába, amely a terménygazdagság korában a tanítóknak is hasznot hajtott, mert a gyerekeknek adott természetbeli ajándék (liszt, szalonna, bab, tojás) a mestert illette. Láttuk, hogy Újkígyós eredetileg gányófalu volt. Az első dohánykertész telepes családok a délvidéki nagytájon, az akkoriban, tehát a múlt század elején kialakult föltételek értelmében itt is kaptak 1—1 numerus földet. Erről már szóltunk is. A numerus belsőségén volt régebben a ház, továbbá a dohányföld. Ez a közelség tette lehetővé a gondos művelést. Az Újkígyósi örökváltakozás, vagyis az urasági bérföldek megváltása, megvásárlása 1884-ben történt húsz éves törlesztéssel. Újkígyóson, mint egyéb szegedi eredetű, temesközi gányófalukban is, hatalmas porták vannak. Az öregfalu párhuzamos utcasorainak lakóházai sokszor több száz méter távolságra fekszenek egymástól. Sajátos újkígyósi népi közigazgatási intézmény volt a dohánycsempészetnek, a napnyugati bölcsek mesterkedésének megakadályozására, illetőleg a helybeli dohány jóhírének megőrzésére a patrulkapitányság, amely 1888-ban jött létre. Az aradi dohánydirekció ugyanis nem akarta átvenni a termést, mert minőségi hanyatlást és silány fajtákkal való keverést tapasztalt. Két lovas gazda fölváltva éjjeli Őrizetet tartott, amely szabályozta a fiatalok éjszakai mulatozásait. A csempészetet ugyanis fiatalok követték el, apjuk háta mögött, hogy elég pénzük legyen szórakozásra. Később született meg az állandó patrulszolgálat, amely egészen a második világháború kitöréséig fönnállóit. A négy nagy utcán, vagyis a Kis, öreg, Templom, Hosszú utcákon minden éjjel két-két ember teljesített szolgálatot bottal fölfegyverkezve. Ez a patrulbot ásónyélhez hasonlított, csak valamivel nehezebb volt és a vége be volt vasalva. Tartózsineg volt rákötve, ennél fogva puskaszerűen vállra lehetett venni. Mind a négy utcának volt egy patrulkapitánya, akinél este a szolgálattevő soron következő gazdának jelentkezni kellett. Hajnalban tovább adták a szomszédoknak a patrulbotot. Lehetséges, hogy ezt az intézményt az anyaváros utcakapitányságának hagyományai ihlették. 273 Locskay L, A kánai menyegző. A két testvér. Nyr. 1875, 89, 231. 274 Krupa A., Újkígyósi népballadák. Békési Élet 1974, 449. 246
