Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A falu határrészei: Epörjes, Halas, Szabadka, Korozsma, (valamikor egyik Wenckheim gróf kapta keresztelői ajándékba keresztapjától, Almássy gróftól). A volt Wenckheim-uradalom Ókígyós néven emlegetett majorja 1950-ben Szabadkígyós néven önálló község lett. Népe szinte teljes egészében Újkígyós szegedi gyökérzetű családjaiból : egykori béresekből, zsellérekből került ki. Hagyományvilága, ö-ző tájszólása egyezik az anyafaluéval. Sajátságos, hogy a szegedi táj parasztházaira annyira jellemző napsugaras házvégdíszítéssel Újkígyóson nem találkozunk, bár a közeli Orosházán, Csanádapácán is még előfordul. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy Újkígyós már messze esik és elszigetelődött a szegedi szülőföldtől. Apácának kapcsolatai később szakadtak meg az anyavárossal, az orosházi napsugarakat pedig a szegedi gyökérzetű falukkal, így Földeákkal, Apácával való földrajzi közelség magyarázhatja. ÚJSZENTIVÁN Szőreg és Ószentiván közötti vegyesajkú falu, hajdani vízjárta területen. Kiterjedése 1967-ben 2688 katasztrális hold, lakosainak száma 1200. Ennek jó fele szegedi eredetű. Már a középkorban virágzik: 1411. Zenth Iwan. Ebben az esztendőben a falu és Szeged között határvillongás támadt. Az egyezség szerint határdombokat emelnek a Csilye mocsár mentén. A falu csak a török idők végén enyészik el, lakossága addig mindig magyar. A XVIII. század elején pusztaság, de 1746-ban szerbekkel telepítik újjá, de akkor még a mai Ószentiván (Tiszasziget) területén. 1783-ban a Királyi Kamarától Szeged városa veszi bérbe, amikor a szerb lakosság a mai Újszentivánra, voltaképpen a középkori Szentiván helyére költözött át. 275 A falu rajnai frank eredetű, jómódú németsége a múlt század derekán Őscsanádról jött ide, és különösen az istállózó jószágtartással mutatott példát a környéknek. Itt szerzett birtokot a szintén őscsanádi eredetű Nátly József (1801—1871), a szegedi táj népnyelvi kutatásának egyik nagyérdemű úttörője. A Szegedről kirajzott gányó, illetőleg bérlő, cselédsorban élő magyarság volt hosszú időkön át a falu legszegényebb rétege. Ezek : Bába, Bálint, Bodó, Csóti, Gera, Gyuris (Dorozsma), Horesnyi (Szőreg), Jerney, Juhász, Kabók, Kazi, Kendörösi, Kéri, Magyar, Nacsa, Nagymihály, ördög, Szekeres, Vecsörnyés és mások. Újszentivánnak szinten napjainkig szigorú endogámiában, majdnem törzsi zártságban élő lakossága, három népe, népélete a szűkebb szegedi tájnak egyik legismeretlenebb tartománya. A németek és szerbek megfogyatkozásával már alighanem csak töredékeket tudna belőle megmenteni az interetnikus látókörű kutatás. * ÜLLÉS a régi dorozsmai határban keletkezett tanyaközség (1950). Határa 1967ben 8661 katasztrális hold, lakossága 3329. Ennek legalább harmada alsótanyai származék. Története visszanyúlik a középkorba, de nem azonos Ellésmonostorával, mert ez Csongrád mezőváros szomszédságában állott.

276 A két helynév azonban ugyanaz : az Achilles keresztnév elmagyarosodott alakja, így személynévi eredetű, az első birtokos neve után. 275 BorCsan. II, 554. 276 Györffy Gy., I, 895. 247