Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
belsőségből, 17 hold külsőségből, 5 hold legelőből állott. Évenként és holdanként 5 forint és 1 bécsimázsa dohány volt a bér. A bérlet 40 évre, majd újabb 30 évre szólt. Ennek leteltével 1884-ben a haszonbéres község váltságszerződést kötött az uradalommal. A nép 200 numerus, összesen 1942 hold, 721 négyszögöl terület örökföldhözjutott, holdanként 190 és 180 forintért. Ezt jelzálogkölcsön alakjában törlesztette. Hogy e kötelezettségének a falu népe könnyebben megfelelhessen, kapott az uradalomtól 4000 hold szántóföldet és legelőt, évenként és holdanként átlag 12 forint bér mellett. Ez volt újkígyósi öregek szerint a kötőfék, amellyel az uraság magához ragasztotta a falu szegény parasztságát. A lakosság évró'1-évre feles, a legszegényebbje harmados földet is kapott az uraságtól. Újkígyós ö-zo nyelvjárássziget, amelyet a behatoló e-ző békési népnyelv csak igen halványan tudott színezni. A falubeliek között, családban az Ősi szegedi tájszólás töretlenül zeng. Ez a besugárzás Újkígyós szigethelyzetével függ össze. A hasonló fekvésű Csanádapácát leszámítva, egyiküknek sincs már közvetlen földrajzi kapcsolata a szegedi anyanyelvvel, mert vagy ë-zo magyarokkal, vagy szlovákokkal vannak szomszédságban. Ehhez a zártsághoz még katolikus vallásuk is hozzájárul a környék református és evangélikus magyarságával, illetőleg szlovák népével szemben. Miután parasztságunkat a legújabb évtizedekig a vallási téren is érvényesülő endogámia jellemezte, ez Újkígyós esetében annyit jelentett, hogy csak a szomszédos katolikus hitű, hasonlóan ö-zo Csanádapáca, vagy a szintén szomszédos, de csak szórványosan szegedi gyökérzetű Medgyesbodzás jöhetett házasságnál szóba. Az innen hozott asszonyok azonban megfigyelésünk szerint idősebb korukra teljesen átvették újkígyósi környezetük ö-zo nyelvét. Itt említjük meg, hogy újkígyósiakból települt a Romániához tartozó Simonyifalva (Satul-Nou) népének jelentós része (1883). Tartották is velük egészen 1918-ig a rokonsági és házassági kapcsolatokat, búcsúra összejártak. A helybeli egyházi anyakönyvek nyomán bemutatjuk Újkígyós szegedi, illetőleg Szeged környéki, de szintén ö-zo falukból : Tápéról, Algyőrol, Csanytelekrol, Mindszentről származó családjait : Agócs, Apró, Bába, Bacsa, Bali, Bálint, Báló, Batki, Becsei, Bëlovai, Bodó, Boldog, Bozó, Bozóki, Bózsó, Búvár, Búza, Csányi, Csókási, Csonka, Csáti, Deák, Domokos, Dudás, Dunai, Faragó, Farkas, Fodor, Forgó, Födi, Gedó, Gëra, Grëguss, Györfi, Hajnal, Hegedűs, Hódi, Huszka, Kálmán, Kántor, Kása, Király, Kocsis, Kónya, Körösi, Lippai, Lőrinc, Madarász, Makra, Mása, Márton, Miklós, Mojzes, Mucsi, Nacsa, Nyári, Ökrös, Pálfy, Prágai, Rácz, Révész, Rozsnyai, Rúzsa, Sándor, Sípos, Süli, Szakáll, Szántó, Széli, Szűcs, Terhös, Urbán, Vetró, Vincze, Virág, Zsótér. Feltűnő a keresztnevek megválasztásában, régi hagyományaiban a szokatlan bibliai és szent nevek szeretete, ami a születés napjának szentkultuszára mutat és archaikus katolikus hagyomány, amint a palócoknál, székelyeknél, Szeged népénél is régebben általános volt. Ilyen keresztnevek: Ábrahám, Illés, Rafël (>Rafael), Lázár, Rókus, Bërgyus (< Brigitta), Rëgyëna (< Regina), Emer (<Emerencia, Szűz Mária nagyanyja), Apollónia. Különös figyelmet érdemel az Illés keresztnév, ugyanis Illés prófétát a szegedi dohánykertészek védőszentjükként tisztelték. Rafael arkangyal névkultusza a kertésznép hőskorát, vándorlásait idézi föl, amikor jártukban-keltükben az útonjárók oltalmára, Tóbiás útitársára, Ráfaelra hagyták magukat. Rókus hitvalló neve a XVIII. század pestis-, továbbá a XIX. század elejének kolerajárványait idézi. Már az újszülöttet az Ő oltalma alá helyezték. Hasonló megfontolások alapján választották leánygyermekek számára a Rozália nevet. 272 272 Bálint S., Adatok Újkígyós népéletéhez. Néprajzi Dolgozatok 4. Szeged 1960. 245
