Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

az örökváltság hatalmas összegével megbirkózni. Az uradalomra 3000 hold visszaszállott, az árverezések napirenden voltak. Népének egy része vándorbotot vett a kezébe. így alapította meg Gyulafalvát, majd Felsó'muzslyát. Az uraság valahogyan magához tért. Az 1889. évben megkezdó'dött a földek összesítése, a kommasszálás : fölmérték a határt, osztályozták a földeket, kihasították a dűlőutakat. Új egyezség jött létre : a szajániak a község körüli jó földeket kapták meg, a távolabbi gyöngébb föld : Kecskellér, Nagyjárás az uraságé maradt. Új virágzás kezdó'dött.

207 Száján dűlőnevei, határrészei közül az említettek mellett a következőket sikerült megörökítenünk: Bandigyöp, Bikatelek (a Bika ragadványnévből), Dinnyafődek, Kendörös, Halastó, Kérilapos, Kërmënyak, Kisnyomás, Kontërgirinc, röviden Kontër, Kukutyin (itt a zabhegyezést a sáskajárással magyarázza a hagyomány), Ludas, Nagygirinc, Padéi ódal, Pálinkáspart, Palintyos ~ Palincsos (eres, vízjárta hely), Rókás, Vidics. Mint látjuk, túlnyomóan személynévi eredetű, illetőleg természeti és gazdasági sajátságokat tükröző nevek, amelyek világosan a szegedi magyar névalkotó szelleméről tanúskodnak. Utcanevek, falurészek: Szélmalomsor (már régen nincs szélmalom a faluban), Kugli (Kuchelgarten) a milheri németek egykori veteményeskertje, Simonfalva, másként Illancsfalu. Névadója Kabók Simon falubeli. Az itt lakókat tréfásan simongányó néven is emlegetik. Egyik félhold alakú utcája a Kiflisor. A Poszrák falurészt az idetelepülő Monostori, csúfnevén Poszra családról, nemzetségről nevezték el. A szajáni néphumor megőrizte a milheri németeknek a falu határáról való vévéleményét : Száján féld: nem jó féld. Kaszáló: hacátos (aszatos). Dinnyefeld: kukacos. Kecskellér: nincs kenyér. Ludas: két garas. Palintyos: kutykurutty. Kontërgirinc: hoppmasir. Anyakönyvi adatok alapján már Kálmány megállapította, hogy Száján először idekerült lakosságából 44 család volt szegedi és csak 4 származott más törzsökből. A Város mellett Tápéról, Kisoroszról, Tordáról is települtek ide szegediek. Ehhez járult még a szegedi dohánykertészektől alapított Morotva falu feloszlatása (1832) után több innen bevándorló család is. A szegedi anyatájról származó családok : Ábrahám, Ambrus, Árva, Bába, Bakó, Bálint, Báló, Ballagó, Berta, Bezdán, Biacsi, Biczók, Bodó, Borbély, Bozóki, Bujdosó, Bunford, Czirok, Csányi, Csíkos, Csonka, Csókást, Csömöre, Csűri, Dallos, Dékány, Dobó, Dohár, Domonkos, Erős, Égető, Faragó, Farkas, Fazekas, Fábián, Fodor, Fúrás, Gábor, Gál, Gedó, Gera, Gombos, Gulyás, Gyömbér, Jaksa, Hódi, Holács, Kabók, Kalmár, Kakuszi, Kasza, Katona, Káposzta, Kása, Keszeg, Kéri, Kiri, Kismarton, Kispál, Kondász, Kontër, Kónya, Kórász, Kormányos, Kopasz, Kosa, Körmöndi, Kurunczi, Kusza, Lábodi, Lázár, Lele, Lippai, Lőrincz, Madarász, Magyar, Margit, Márton, Miklós, Móra, Mosolygó, Nagyiván, Nógrádi, Nyári, Ónozó, Ökrös, Pákai, Palatínus, Pálfi, Pósa, Révész, Rúzsa, Sánta, Sebők, Sutka, Süli, Szanka, Szarvak, Szekeres, Szeles, Szél, Sziráki, Szőregi, Takó, Tandari, Tápai, Terhös, Török, Vastag, Vecsernyés, Vetró, Vincze, Virág, Viski, Vőfély, Zákány, Ződág. Szajánra is jellemző a ragadványnevek változatossága. így a Kabók családnak csúfnevekkel megkülönböztetett ágai : Krizsán, Süket, Sánta, Szilem, Templom, Panna. Valamennyi után értve : Kabók.

208 A szegedi szülőföldre annyira jellemző napsugaras házvégek helyi ízekkel itt is fölbukkannak. „Szajánban — írja Kálmány, és lényegében így van máig — minden házhoz két hold föld tartozik, a ház rajta van építve, és így az egyik ház kiabálja a másikat, mint mondani szokták." Ez annyit jelent, hogy a gányóházak meglehetősen messzire épültek egymástól. A kertekben kitűnő dinnye terem. A szajániak sárgabélű, tehát szegedi fajtájú görögdinnyéjüket maguk szokták még a két világháború között is kocsin szállítani Bácskába, és ott faluról-falura vándorolva árusítani. 808 Kálmány II, XI; Péter L., Kálmány Lajos. 221