Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

aztán az uradalomba a görögkatolikus ruszinokat, de a Szeged vidéki magyarokat is, akik föltételezhetően, — de természetesen nem kizárólagosan — a makai hagymakultúra megteremtésében is kertésztudományukkal résztvettek. A református makai nagygazdákhoz képest az első időkben ők szegények voltak, és gazdasági állapotuk leleményességre, belterjes kultúra kialakítására késztette őket. Ezt a szegedi dohány- és paprikatermesztés társadalmi hátterének analógiájára vont gyanítást természetesen még dokumentálni, alaposan tisztázni kell. Végtelen fontos volna a püspöki uradalom gazdaságtörténetének föltárása. A makai katolikus egyház XVIII. századbeli anyakönyveinek szegedi eredetű családjai : Bába, Bacsó, Bálint, Báló, Biczók, Bite, Bozóki, Börcsök, Csala, Faragó, Fodor, Gárgyán, Kakuszi, Katona, Kopasz, Kormányos, Lantos, Lippai, Ménősi, Nacsa, Négyökrü, Ónozó, Szeles, Vőneki. Ebben az időben még sokan nősülnek Szegedről, tehát az anyavárosból, amiből föltétlenül endogám kapcsolatokra következtethetünk. Makó és Szeged katolikus szegényparasztsága együttesen népesítette be Leiét, Ferencszállást, Klárafalvát, továbbá a Temesköz néhány magyar faluját, így Verbicát. * MÁRTÉLY Hódmezővásárhely szomszédságában, a Tisza partján virágzó, művésztelepéről is emlegetett falu, amelynek eredete még az Árpád-korba nyúlik vissza. Ebben az időben a Szent Adorján mártír tiszteletére szentelt zalavári bencés apátság halászóhelye volt. A birtoklás még a XVI. században is fennállott. Erről Nádasdy Tamás mint az apátság kommendátora tanúskodik, 139 amikor levelében Mártélyt és Korhányt Majthényi Bertalan szegedi kapitány oltalmába ajánlja. A Mártély falunevet Kiss Lajos följegyzése szerint

140 a nép így értelmezi : Mikor a magyarok begyüttek, oszt elfoglalták a hont, Taksony vót a vezérük. A népek a folyók mellé húzódtak, mert ivóvíz nem vót, kutak se vótak, csak a folyóvizet itta az embör, jószág egyaránt. Úgy vót erre mifelénk is. Sátrakat állítottak. Várták a postát, hogy mönjenek-ё tovább. Mer előre elküldték űket, hogy milyen a víz, a fű, mög a főd. Telt az ido, haladt a nap; hűvösre fordult, mán a dér is leesött. Nem győzte várni a nép a hírhozót. Türelmetlenködtek. Utoljára is Taksony elé állottak: „Uram, hát mi lösz belőlünk, tűzífárul köll gondoskodni, ha itt maradunk!" Taksony belátta, hogy igazságuk van, azért aszonta: „Már tél van fiaim, itt maradunk!" így kapta a Mártély nevet. A falu megtépázva bár, de átvészelte a hódoltságot. Lakossága egy 1670 táján írt adójegyzék szerint

141 szinte teljes egészében délszláv, mintegy 40 gazda, 5 zsellér. Köztük ilyen nevek: Jankula, Kevermesli. Száva Kovácsházli, Milos Nagyvejteli, Neszko, Kovácsházli, Osztója Szerémii, Jovica Vámtelekli. 139 Nádasdy Tamás, a zalavári apátság commendatora Marthel és Korhan birtokokat említi, amelyeket Majthényi Bertalan szegedi kapitány oltalmába ajánl : habeo duas possessiones Marthel et Karhan vocatas in Comitatu Chongradiensi Existentes. Credo illas non longius quatuor aut quinque miliaribus a Zegedino distare. Templomát sajátosképpen Szent Márton, nem pedig Adorján tiszteletére szentelték. Pannonhalmi Rendtörténet VII, 29. 140 Kiss L., Vásárhelyi hétköznapok. Budapest 1958, 191. 141 Káldy-Nagy Gy., A Szeged-környéki hász birtokok a XVII. században. Agrártört. Szle 1961,486. 197