Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A puszta kisebbik részét Bácsbodrog megye „vitézei" kapták, a nagyobbikra pedig,. 3—12 holdra igényjogosult ásotthalmi, átokházi, ötömösi, mérgesi bérlők, tehát szegediek települtek. 1945 után még újabb jelentős rajok követték Őket. Manapság a szegedi földhöz legközelebb eső Négyestelep, továbbá Almajor, Bíbic, Tuskós, Tormatanya homokján élnek nagyobb, összefüggő közösségben szegedi családok : Ábrahám, Abrahám-Türes, Babarczi, Bakacsi, Bálint, Báló, Bata, Bénák, Berkó, Bezdán, Bodó, Bózsó, Bőrcsök, Burkus, Csamangó, Császár-Pűtyi, Csipak, Csiszár, Csáti (Joka), Csöke, Daka, Dobó, Engi, Falusi (Mérges), Farkas, Fazekas-Kádár, Fekete, Fodor, Födi, Fürtön, Gërgus, Hebők, Hegedüs-Bite, Hódi, Huszta, Jójárt, Kasza, Kazi, Kerekes, Király, Kispál, Kispétör, Komócsin (Irha), Kormányos, Kothencz, Körmös, Körösi, Krisztin, Kürti, Lasancz, Lázár, Lóggó, Lovászi, Magda, Mar tony osi, Mása, Márki, Mig, Módra, Molnár, Nacsa, Nagy, Négyökrű, Nyári, Ördög, Papdi, Pálfi, Pálinkás, Rab, Rutai, Rúzsa, Sárkány, Simon, Sója, Süveg, Szélpál, Sziráki, Szögi, Tanács, Tápai, Tömösvári, Urbán, Vecsörnyés, Virág, Virganc, Volford. Az első szegedi szegényparaszt telepesek eleinte bizony földbe mélyeszteti putrikban laktak. Innen kezdték meg minden állami, társadalmi támogatás nélkül a homokbucka kubikolását : hegyhúzóval, talicskával, bakittyal tették a szőlőtelepítés számára egyenletessé, alkalmassá. Sokszor éjszaka, viharlámpa mellett is dolgoztak. Utána mindjárt szőlőt, főleg kövidinkát telepítettek, gyümölcsfát ültettek, különösen jonatánalmát, kiferkörtet, dinnyét termesztettek, mellette aprójószágot, leginkább pulykát neveltek. Szegénységük leleményessé tette Őket. Néhány év múlva már vályogházakat emeltek, a putrik pedig ló, marha istállójául szolgáltak. Igényesebb hajlékaikat már a felszabadulás után építették, amikor a számosjószág a vályogházakba került. Természetes, hogy Kisszállás keleti részének hagyományvilága azonos a szegedi tájéval. Ö-ző anyanyelve töretlen, bár itt már Bácska ё-ző nyelvjárásával közvetlenül szomszédos. A havibúcsút és a vízkereszti házszentelést máig számontartja. Ez utóbbit a kalocsai főegyházmegyéhez tartozó pap eleinte szokatlannak találta, de a hívek napjainkban is ragaszkodnak hozzá.

105 KISSZIGET, másként Kisszüget az óbébi uradalomhoz tartozott. Birtokosa, gróf Batthyány Ignác, a tudós erdélyi püspök, itt négy gányótelepet alapított (1785). Ezek között volt Kissziget is, amelyet Szeged vidéki magyarok béreltek. Ennek helyén állott Borovszky Samu gyanítása szerint a középkori Sziget falu: 1484. Zygeth. A telep a szabadságharc viharaiban elpusztult, és nem született újjá. Népe főleg Újhely kertészségére húzódott, amely szintén az uradalomhoz tartozott. Ezt később inkább Sasülés néven emlegették. A továbbiakra nézve ide utalunk. Néhány részlet tisztázása még elkelne. * KISTELEK. HOSSZÚ időkön át puszta volt. Úrbéres községként a Buda—Szeged közötti postaút egyik állomásának védelmére telepítette a Város 1776-ban.

106 Népe az ország különböző vidékeiről verődött össze. Zömében mégis kivándorolt szegedi családokkal, pásztorokkal és felvidéki tótokkal népesült be. Azonban hamarosan a 105 Segítségünkre voltak Tóth János, Nagy Ferenc lelkészek, Nikowitz Oszkár, Kiss-Csepregi Gergely, Szörfi István pedagógusok. 106 Reizner I., Ъ1А; A falu története kevés népéleti utalással Vicsay L., Kistelek története. Kistelek 1929. 185