Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

szegedi népélethez, tájszóláshoz asszimilálódott az egész falu. A Város úrbéri joghatósága 1848-ban megszűnt ugyan, kegyurasága azonban 1945-ig megmaradt. Templomának homlokzatán mái napig ott van Szeged címere, immár mint történelmi emlék. Kistelek a szegedi tájnak egyik legjelentó'sebb, immáron mezővárossá fejlődött határfaluja, amelynek inkább gazdasági néprajza jelentős. Hatalmas tanya világ középpontja, amelynek igényei, szükségletei Kisteleken számos olyan iparágnak : kékfestő', szappanfőző', takács, kalapos, és egyéb mesterségnek életét hosszabbította meg, amely fölött az anyavárosban már eljárt az idő, azonban a szakmai készséget, ízléshagyományt Szegedtó'l örökölte. Sokáig szinte a második világháborúig élt a hagyományos juhászat, gulyásság is. Ma is igen jelentó's a jószágtartása, amely modern, piacra termelő jellege (választási malac, aprójószág, tojás) ellenére is az archaikus szegedi hiedelemvilágnak számos elemét máig ó'rzi. Homoki szőló'- és gyümölcskultúrája is fejló'dik. A falu folklórhagyományai azonban színtelenebbek. Kisteleknek az ó'si szegedi földbó'l való közjogi kiszakadása következtében a szegedi határ legtávolabbi része, Csöngőié csak a pántlika néven emlegetett keskeny földsávban függött össze az anyavárossal. Népe azonban állandóan telítődik a szegedi földről, tanya világból, leginkább természetesen Felsőtanyáról bevándorolt családokkal, benősült fiatalokkal. Kistelek kiterjedése 1967-ben 12023 katasztrális hold, lakosainak száma 8925. Szegedi gyökérzetű családjai többek között. Bitó, Csipak, Csűri, Gémes, Jakus, Kispál, Kormányos, Kothencz, Rozsnyai. Szlovák, illetőleg felvidéki eredetűek: Dancsok, Domonics, Hudoba, Hulman, Krizsán, Kucsora, Muhel, Pigniczki, Rehák, Sisak, Tisóczki, Wolford. * KISZOMBOR, röviden és népiesen Zombor falu a Maros szélén, Makó szomszédságában. Határa 1967-ben 11 423 katasztrális hold, lélekszáma 5119. A középkorban a Csanád nemzetség birtoka. Első előfordulása: 1256. Zombur. Román temploma, illetőleg körkápolnája a szegedi nagytájnak egyik legjelentősebb, az Árpád-kor legelejéről származó műemléke. Eredetét még nem tisztázták. Újabban Csemegi József alapos elemzés után azt a nézetét fejtette ki,

107 hogy a kápolna hatszöges térkompozíciója nyilvánvalóan eszmei, szimbolikus mondanivalót fejez ki: az alaprajz voltaképpen hexagramm, amely az ószövetségi zsidóság körében Isten (Jahve) jelképéül szolgált. Később ismeretessé vált a keresztény, sőt a mohamedán világban is, és a jelnek démonűző, bajelhárító erőt tulajdonítottak. E szemlélet értelmében a középkor embere a hatszögű épületbelsőt oltalomhelynek érezte, ahol a sötét, alvilági hatalmak rontó ereje a lelket már nem érheti, nem kísértheti meg. Elemzése végén a további kutatások szükségességének hangoztatásával Csemegi úgy találja, hogy a hexagrammra szerkesztett Tisza menti fülkekoszorús körtemplomok (Kiszombor, Karcsa és az Ungvár melletti Gerény) egyedül állanak az európai műemlékanyagban. Sajátos térszerkezetük közvetlen vagy közvetett Kaukázus vidéki örmény, grúz mintaképekre utal. Sok gondot okoz a kutatásoknak a kápolna, illetőleg mai templomszentély 1939-ben föltárt, későbbi, valószínűleg XIV. századbeli freskóinak ikonográfiái rejtélye is. Veronika és Mettertia, vagyis Szent Anna harmadmagával világosan fölis107 Csemegi J., Közép-Európa románkori centrális templomainak építészettörténeti kérdései. Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények 1960, 323; Freskóinak első leírása Biró В., Hatszázéves freskó Kiszombor ban. Katolikus Szemle 1940. 186