Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A szegedi tájat idézik még a napsugárdíszes horgosi házak is. A falu régebben beletartozott az alsóvárosi havibúcsú szakrális közösségébe is. Figyelmet érdemel Horgos falumúzeuma, amely Verbai Jenő plébános buzgalmából született meg. Tudomásunk szerint az újvidéki egyetem és főiskola magyar tanszékének kitűnő kéziratos horgosi folklóranyaga van, amelynek megjelenése mind a magyar, mindpedig a jugoszláv szakkutatásnak hasznára és díszére válnék. Legújabban már Kiss Lajos kiváló értékű horgosi népdalgyűjtése napvilágot is látott.

90 A szegedi földről beszármazott családok: Ábrahám, Bálint, Barna, Batancs, Biczók, Bóka, Bózsó, Császár (Putyi), Dobó, Farkas-Csamangó, Fodor, Födi, Futó, Jlia, Juhász-Szeles, Kószó, Kovács-Tanács, Lesi, Makra, Nagygeci, Nagygyörgy, Nyári, Oltványi, Pákai, Papdi, Pipic, Sárkány, Szalma, Szekeres, Szélpál, Tanács, Tandari, Vas és bizonyára még több más. ILLANCS, régebbi hivatalos nevén Felsőterézhalom, a main pedig Kéleshalom a kisszállási uradalom birtoktestéből, rideggulya sivár legelőjéből kiszakított 6000 holdnyi homokpuszta, Jánoshalma közelében. A szabadkai Délvidéki Közgazdasági Bank parcellázás céljából vásárolta meg (1905). Sokfelől, főleg Jánoshalmáról, Mélykútról kirajzott, továbbá Horgosról, Martonosról, Magyarkanizsáról, de más messzebb vidékekről is összeverődött vevői, illetőleg lakosai között csekélyebb számmal a szegedi földről, Alsótanya nyugati peremeiről ideszakadt családok is vannak. Ezek azonban itt már elszigetelődtek ősi nyelvjárásterületüktől : Berta, Börcsök, Juhász, Kispétör, Kürti, Ördög, Papp, Rúzsa, Szalma, Varga. Kiterjedése 1967-ben 10 705 katasztrális hold, lélekszáma 1844. A község virágzó szőlő- és gyümölcskultúrája Jánoshalma nyomdokain halad. A közösséggé válás néprajzi jellemzése még a jövő feladata.

91 IMRETELEK a csókái uradalom területén szegedi dohánykertészektől alapított falu (1825), amely azonban 1870 táján föloszlik. Sorsáról Csóka jellemzésénél emlékezünk meg. ITTEBE, régi hivatalos nevén Magyarittebe, Alsóittebe, népünk ajkán habé, Kisitabé, szerbül Novi-Itebej református többségű, Békésből települt magyar falu, amely Itebő néven már a középkorban virágzott. A XVIII. század végén született újjá. A múlt század legelején bevándorló katolikus kisebbsége a szegedi törzsökből származott. Földesura Kiss Ernő aradi vértanú volt. Népéletét, hagyományvilágát — nem számítva a reformátusok régi Zsuzsanna-játékát — alig ismerjük. JÁSZSZENTLÁSZLÓ hajdan kun szállás, a redempció után Jákóhalma, Jászmihálytelek, Jászdózsa és Jászfelsőszentgyörgy közbirtokosságáé volt. A múlt század végén eladták, illetőleg fölparcellázták. Legnagyobb birtoka a félegyházi Kalmár Józsefné90 Kiss L., Hotrgosi népdalok. Zenta 1974. 91 Adataink jórészét Pesitz József plébános és Bárth János néprajzi kutató szívességének köszönjük. 178