Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
APÁCA, hivatalos nevén Csanádapáca faluként a XV. század folyamán bukkan föl, és hol Békéshez, hol pedig Csanádhoz tartozott, most Békéshez. Kiterjedése 1960ban 8918 katasztrális hold, lélekszáma 4311. Ennek mintegy háromnegyed része szegedi sarjadék. Nevét általában úgy magyarázzák, hogy apácák birtoka volt. Ezt megerősíteni látszanék a határban elterülő földrészeknek középkori Apácaegyháza, Apácakuta, Apácateleke megnevezése is. Hallottunk olyan magyarázatot is, hogy a falu neve az abbatia „apátság" elmagyarosodott alakja. Sajnos, a két tetszetős névelemzésnek az a bökkenője, hogy okleveles bizonyítékok hiányában a falu alapítását és első középkori virágzását nem tudjuk valamelyik apácakolostorhoz, illetőleg monasztikus apátsághoz kötni. A XV. században már világi birtokosoké. A helybeli népi névmagyarázat a falu nevét különben szintén az apácák világával hozza kapcsolatba. Gyönyörű, egyes mozzanatokban a Júlia szép leány balladájára emlékeztető mondájuk szerint valamikor volt a faluban egy libapásztor lány, akinek egyszer megjelent az égen egy szarvas. Egy szál gyertya égett a homlokán. A lány hazamenve, kérte az édesanyját, hogy beállhasson a fehér apácák közé. Az anyja nem engedte. Megint megjelent neki a szarvas : deres volt a szarva, kettős lánggal égett a gyertya a homlokán. Megint csak mondta a lány, hogy elmegy a fehér apácákhoz, a klastromba. Most sem engedték. Harmadszor is megjelent a szarvas. A gyertyájának ekkor már hármas lángja volt. A lány most már azt mondta, hogy meghal, ha nem engedik. Nem engedték. Kiment a mezőre, lefeküdt egy almafa alá. Fehér ruha volt rajta, mirtuszba font menyasszonykoszorú a fején. Összetette a kezét és meghalt. Ebben a pillanatban megmozdult a világ, földrengés támadt és eltemette az egész falut. Csak a klastrom maradt meg, meg a templom. Ezeket azután a török pusztította el. A lányt később megtalálták fehér apácaruhában. Biztosan о volt, mert a menyasszonyi fátyol volt a szemfödele, almavirág a koszorúja. Karácsony éjszakáján még most is megszólal a klastrom földbe süllyedt harangja. Eddig a monda. Megemlítjük még, hogy Szentkláray Jenő a falu nevét az abaza nevezetű, török fajtájú néptöredékkel hozza kapcsolatba 10 , amely a honfoglalás idején telepedett meg, más rokon törzsekkel, így a kabarokkal, kazárokkal együtt mai hazánkban. A föltevés érdekes, de adatok híján annál nem több. A falu a török hódoltság idején elenyészik és pusztasággá válik. A felszabadulás után kincstári birtok lett belőle, a királyi kamara kezelte. A XVIII. század folyamán III. Károly és Mária Terézia idejében szamosújvári, erzsébetvárosi, gyergyószentmiklósi örmény marhakereskedők bérelték, akik az Erdélyből, Moldvából, Havasalföldről hajtott sovány jószágot, főleg marhát örmény megbízottjaik fölügyelete alatt itt hízlaltatták föl, és úgy indították útnak Bécs felé. A múlt század legelején hasonló céllal Hengelmüller Mihály bécsi mészáros bérelte, aki azonban már fölismerte a mezőgazdasági konjunktúrát is, főleg a dohánytermesztés fokozódó jelentőségét. Megalapítja tehát a mai községet (1821). 11 Lakosai, a korábban alapított Újkígyós közvetítésével jórészt a szegedi táj szétszóródott dohánykertész népéből tevődtek össze : Bánfi, Bozó, Csíkos, Csipak, Csókást, Csonka, Csóti, Domonkos, Farkas, Ferenczi, Gera, Halál, Jójárt, Kakuszi, Kormányos, Mása, Márton, Miklós, Molnár, Nyári, Palatínus, Palotás, Sípos, Szabó, Szeri, Szél, Tóth, Ürmös, Varga, Vetró, Zsótér. 10 Szentkláray 216. Vö. még BorCsan. II, 14; A falu történetéről újabban Miklya J„ Csanádapáca. Csanádapáca 1962. A munka néprajzi része igen hiányos. 11 Csernovics D. 122. 10 A Mona F. Múzeum Évik. 75. II. 145