Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

A múlt század derekától kezdve szintén elsősorban ó'k telepítik Újszeged faiskoláit, virágkertészeteit. Egyidejűleg alsóvárosi kisparasztok, bérlők, nincstelen emberek szállják meg a hatalmas alsóvárosi pusztát, hogy megteremtsék a legszebb alföldi modern tájak egyikét: Alsótanyának népességében, hagyományaiban folyton terjeszkedő', hódító világát. Alsóvárost részben mindmáig ősi kertsáv övezi, amelyben szőlő, gyümölcs, konyhakerti vetemény terem. Ilyenek a Bánomkertök: a mai Gyermekklinika és személypályaudvar közötti, vasúttól kettészelt térség, Topolya: a pályaudvar és volt utászkaszárnya közötti rész, Feneketlen: vízállásos hely a kaszárnya helyén, Jató: földsáv a vasútvonal és a Hattyas sor között, Balagitó: a rendezó'pályaudvartól délre. Ez utóbbi a legősibb és legműveltebb szegedi kertségek egyike. A középkorban faluként emlegeúk.Kundombja: a Balagitó északnyugati, külön is megnevezett része, Móra Ferenc 1926. évi avarkori ásatásairól is nevezetes. Hattyas: régi kertség, egykor faiskolákkal, ma már virágzó előváros. Tompa: kertség, Hattyastól délnyugatra, a Tisza régi hajlatánál. Kénytelen: kertség, vagyis a mai Kecskés-, újabb nevén Ságvári-telep. Az 1854. évi vasútépítés alkalmával kisajátított balagitói földek gazdáit ezzel az akkor még nyomásfölddel kártalanították. Innen a neve: kénytelenek voltak elfogadni. Alsóváros Balagitó sor táján elterülő részének Isiik a neve. Itt terült el a XVIII. század első felében Schlick tábornok szálláshelye, amelyet utána régebben Isiikmajor néven is emlegettek. A hely a XVIII. század folyamán népesedett be. Alsóvárosnak még az árvíz előtt is három kapuja, kijárata volt. A mai Vám tér 1879 előtti neve Pétörváradi kapu, másként Szabadkai kapu volt. Öregek a teret ma is egyszerűen Kapu, Fölsőkapu néven emlegetik. A sáncon átjáró, sorompó és őrház volt. Éjszakára lezárták. A Középkapu a Város sáncán át a temetőbe és innen a pusztákra vezetett. Emlékezetét a napjainkban felújított Középkapu utca őrzi. Az Alsókapu, másként Tompái kapu a mai Vadkerti térnél levő átjáró a Balagitó, Hattyas, Tompa, Bodom határrészek, továbbá Gyálarét és az Öreg-Tisza felé. Régebben évszázadokon át annak a Várost átszelő, transzverzális útnak déli kijárata, amelyről már Bertrandon de la Brocquière is megemlékezik (1433). Az Alsókapunál áll egyébként a Vadkerti köröszt, a múlt század legelejéről származó, és az alapítójáról, Vadkerti József polgárról elnevezett későbarokk keresztkompozíció, kriptával. Tövében hagyományos szokásként egészen a második világháború végéig mezei munkák idején alsóvárosi és környékbeli szegényemberek szoktak várakozni, tanyázni, kiállani, hogy a földjükbe igyekvő gazdák napszámba, részesmunkára megfogadják őket. Az alsóvárosi nyomás mindjárt a temetőn túl kezdődött. Később a vasút, volt lóversenytér, vágóhíd, a Börcsökkopolya és Terehalom nyomásrészek területén létesült repülőtér, szérűskert települt rá, továbbá a már említett Kénytelen, azonkívül a Teás terül el rajta. Ez utóbbi az a terület, amelyet a budapesti vasútvonal, a belőle kiágazó vásárhelyi vasútvonal és a rókusi állomásról Szabadka felé haladó vasútvonal zár közre. A vagóhídtól délre a Tanítói kiskertök házcsoportja települt, amely nevét onnan kapta, hogy az első világháború ínséges idején konyhakerti művelésre tanítók között parcellázták föl, majd 1920 táján házhelyeknek osztották ki törzsökös, de jórészt már nem földmívelő alsóvárosiak között. Ez az alsóvárosi nyomás valamikor nemcsak liba- és csordalegelő volt, hanem a fiatalság koratavaszi, nagyböjti vasárnapok délutánjain társasjátékokkal is itt szórakozott. Itt volt egyébként a Vadkerti tér közelében egészen az árvízig a Gyöprugi néven emlegetett alsóvárosi nyári tánchely. A Tisza alsóvárosi folyása a vasútépítés előtt, a mai Gyermekklinika táján ketté7 A Mária F. Múzeum Évfe. 75. II. 97