A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)
Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága
— annak maga adott nevet. Elmutogatta, hogy az a szép fényes a Tüdnér Ilona, ott az a másik a Piroska, emez meg itt a Kótyag, azaz Kócsag." Sántakaszás. Lakatos emlegeti. Nyilván a Sántakoldussal azonos. Szépasszony szöme. Terescsényi György ír 50 róla néphagyomány alapján: „megtalálta a göncölt, a fiastyúkot, a sántalányt, a kaszásokat, a szépasszony szemét." Talán a Szépasszony csillagról van szó. Tündér Ilona. Utalunk a Piroska csillagnál mondottakra. Az Üstökös — kivált ha piros a feje és sárga a selyme — háborúság, kárhozat közeledését jelenti. A pákászok Kótyagoscsillag nébven is emlegették, mert olyan szép csóvája, farka van neki, mint a kócsagnak. Láttuk, hogy a csillagok a szegedi hagyományban élőlények. Emberi életet élnek, úgy dolgoznak, viselkednek, mint a föld fiai. Ezt Kálmány is észreveszi, így jelennek meg Borbély Mihály egyik meséjében 51 is, ahol azt kérdezi a tizenkét testvérét kereső lány egy öregasszonytól, hallott-e valamit a bátyjairól? Nem hallottam lányom — mondta az öregasszony, aki a csillagok anyja volt —, ha csak az én fiam, az Esthajnalcsillag nem hallotta. О szokott legkorábban elmenni, már alkonyatkor. Vagypedig a Döncölszekér fiam tud felőle, mert az kilenc órakor megy. Vagypedig a Csirkéstyúk lányom, aki tizenegykor indul. Az Ökörkeresőcsillag fiam egy órakor, a Háromkaszás fiaim félkettőkor. A Sántalányom két órakor visz vizet nekik. A hazatérő csillagok az egész világot összejárták, a kaszások az egész világot lekaszálták, a Sántalány pedig minden minden bokorban, árokban felbukott, de a tizenkét testvért egyik sem látta. A FÖLD, A SZÉL, ESŐ, VIHAR A Föld, népünk ajkán Főd, kedveskedve anyafőd archaikus szemlélete különösen a Fődanya kultuszában jut kifejezésre. A Földanya szó már Bornemissza Péternél fölbukkan. Ha valakinek fáj a torka, ezt kell mondania: Fődanyám torkom fáj! Neköd panaszkodom, gyógyídd mög! Ezt háromszor kell ismételni, közben háromszor meg kell csókolni a kemencét, hiszen az is földből van. Ha valamelyik gyerek — még Debreczeni János följegyzése szerint — a földet veri bottal azt kiáltja neki a másik: ne verd jó anyád hasát, nagyon fáj az annak! 52 Felsőtanyán máig: ne verd nagyapádat! A tápaiak bicskával csípnek egy kis földet, ezzel szokták elkerekíteni a kelevényt, daganatot. Utána a földet vagy a fejen hajítják át, vagy a földbe temetik e szavakkal : mönj a fekete főd gyomrába! A föld termőereje a főd zsírja, amelyet a régi öregek szerint a bűbájosok el tudtak rabolni, meg tudtak kaparintani a maguk számára. Katona Ferenc vallja, hogy bika fejét megtöltötte Farkas Ádám más ember szántóföldjérül elvitt földdel és az maga szántóföldjéhez tette, hogy a hasznát elvihesse. A boszorkánypörökben följegyzett harmatszödés, mezsgyeszödés hiedelemvilágát tréfás komolysággal máig emlegetik. Kökényné vallomása szerint mikor a harmatot és más föld zsírját elveszik, Rósa úrnál szokták megsütni és megenni és az útra vinni ezen kenyeret, pogácsát. De más igaz embernek vagy boszorkány cselédjének nem szoktak adni, és nem élnek vele. 5S 50 Terescsényi Gy., Merre van napkelet? I. Budapest 1936, 183. 51 Kálmány L., Hagyományok II. Szeged 1914, 41. 52 EA. /po/y/'-gyűjtemény. 53 Reizner, IV. 389, 418. 89
