A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)
Bálint Sándor: Az égitestek és természeti jelenségek szegedi hagyományvilága
Dancsóné szerint a boszorkányok hitették, hogy Törökországra bolháért adják a gabonát, halat, az gabonát Ráczországra. 5 * Szabó István szabadkai boszorkánygenerális Szent György napján a gabonaföldön harmatot húzott, korsóba gyűjtötte, és a termékenységet ennek előtte hét esztendővel eladta. Szántó Mihály is így vall, hogy szőlőkben és búzákban lepedővel szedték a harmatot és kifacsarták, korsókba szedték. Es az tiszteknek adták, hová tették azok, nem tudja, Szent György nap előtt egy héttel. Ismét Szent György napkor Kecskeméti hegyen egy szőlőtőkét megfúrtak és csapot tettek beléje és mindnyájan, háromezren eleget ihattak belőle. Azután az héjját reátették és elmentek. Tóth Ádámné szerint Szent Lucza asszony és karácsony napján legtöbb bájosságot szoktak végbevinni. Szent György napján még többet. Akkoron a gabonán által húzzák a ruhákat és azon harmatot belőle kifacsarván korsókba, termékenységét úgy szokták ők elvenni. Azt pedig a főtisztek kezébe adják. 55 Borbola Ferenc arról vall, hogy Szeged, Bács vármegye földzsírját eladták, egy akó pénzért adták el, 6 forintja jutott. Későbben török ördögnek adták el... Szent György nap között a harmatot a gabonárul, azt zsírnak csinálják, kifőz véle, ki kenekedik. De mivel az ő felesége nem olyan életű, ő csak belé töltögetett egy-egy csöppet a dagasztóvízbe. Hajnalban szokták szedni.™ Halottak hetében nem szabad olyan munkát végezni, amely a föld bolygatásával jár. Öregektől hallottuk, hogy nem szabad a termőföldben nőtt gazt, gyomokat szidni, hiszen igazában ezek a Föld édes gyermekei. Amit az ember vet bele, az csak mustoha. Kálmány Lajos majdani följegyzése szerint a Fődiembörök, Fődembörök feketék, a hetedik főd alatt élnek, zűrzavaros időben jönnek elő. Olyanok, mint a kisgyermek. Szemük tüzes, a homlokukon van. Csak fél kezük, fél lábuk. Ők okozzák a víz járását. 57 Fődröngés idején, így 1911-ben sok helyen az egész család a földet csókolgatta. A békát nem szabad bántani, mert az öregek szerint a Föld mérgét szívja el. Az üdő a mulandóság és időjárás képzeteit idézi föl a parasztemberben is. Múlik az idő: idő telik, nap halad, éjár rajta az üdő mint az öreglányon. Az üdő ejár, senkit nem vár. Dugonics Andrásnál: szolgál ugyan az üdő, de nem várakozik senkire. 58 Jellegzetes Dugonics másik mondása: magyar volnék, ha üdő lönne hozzá. 59 Nyári forróságban, kint a napon dolgozó emberek, aratók szokták tréfásan mondogatni : de jó üdő jár a bótoslegényökre. Aki feltűnően sokat ásít, odaszólnak neki : jó nyulászó üdő lössz. !•!' Már a következő esztendő időjárását találgatják Jakab, Mihály, Luca napjának, karácsony estéjének és újévnek időjárásából, meg más természeti jeleiből. Ezeket a jeles napoknál soroljuk el. Az égitestekhez, természeti jelenségekhez fűződő időjárási regulákról előbb szóltunk. Népies időmegjelölés napszakonként : sutét hajnalba, hajnalba, korán röggel, röggel, röggeldön, frustok felé, frustok után, harmat száradtjára (amikor a harmat felszárad), délelőtt, féldélben, délben, ebéd előtt, ebédután, délután, uzsonnyakor, estefelé, este, estendön, öregeste, éccaka, éccakának évadján, éfélkó. 54 Reizner, IV. 390. 55 Reizner, IV. 383,' 393, 397, 399, 408, 418. 56 Reizner, IV. 417, 418. 57 EA. 2812. 58 Dugonics A., Etelka II, 215. 59 Dugonics A., Példabeszédek I, 82. 90
