A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Horváth Ferenc: Szer plébániatemploma és a település középkori története

Györffy György munkái alapján a történet folytatása a következőképpen alakul: Géza fejedelem és I. István kortársa, Ond fia Ete leszármazottja Kalan (Kulan) magyar törzsfő történeti szerepéből kitűnik, hogy a nemzetség — amelynek Kalan névadó őse volt — az Árpádok szövetségese lehetett, így az eredeti szállásbirtok jelentős részét megtarthatta.

95 A vármegyeszerzés során I. István kisajátította a nemzetségi birtok és a csongrádi vár kétharmadát, így „Ond vezér és utódaik várából és szállásterületéből alakult ki Csongrád vármegye; a vezértől származó Bor vagy Kalán nemzetség tagjai maradványbirtokukon építették fel Szermonostorát."

96 Kárpótlásul a kisajátításért azonban részesültek a Árpád-nemzetség Szekcső környéki birtokaiból is. Mivel a kisajátítás itt nem ütközött ellenállásba „egyáltalában nincs törzsi helynév Csongrádban,..." s a nagyobb nemzetségi temetők is — ugyanúgy, mint Pest, Győr és Komárom megyében — hiányzanak, hisz a „...törzsi helynevek katonai beavatkozás nyomán létrejött telepítés eredményei, s törzsi töredékek katonáskodó népelemekből álltak."

97 Az eddigiekkel áthidalhatónak látszanának területünk X-XI. századi adatszegény időszakának egyes problémái, azonban röviden utalnunk kell e történeti kép ellentmondásos pontjaira is. Györffy György a szeri gyűlés és a csongrádi vár építsére vonatkozó feljegyzéssel szemben jóval több figyelmet érdemlőnek tartja Anonymusnál az Ond vezér eredeti szállásterületére vonatkozó adatot, mivel szerinte ezeket a nemzetségi hagyomány őrizte meg,

98 s ugyanezt igazolnák az itt előforduló helynevek is.

99 A XIII. században a Kalán nemzetség valóban egyaránt birtokolt bizonyos Szekcső környéki és Tisza menti területeket,

100 így ez összehangban lenne a Gestában elmondottakkal is.

101 Már Karácsonyi János is felfigyelt azonban arra, hogy Szer környéke és a Tisza menti birtokok nem lehettek a nemzetiség legkorábbi szerzeményei. A nemzetségi vagyont ugyanis 1244-1266 között már öt részre osztották, tehát legrégibbnek megbízhatóan azok a birtokok tarthatók, melyekben a nemzetség öt ága részesedett. Ilyenek voltak a Duna mellett Csele és Szekcső, valamint Sáp (Esztergom megye). Ezért joggal feltételezte, hogy a nemzetség Baranyában telepedett meg először, s „birtokszerzeményei közül legrégibb és legterjedelmesebb volt a mai Pusztaszer és környéke, továbbá a Csongrád és Alpár közt elterülő föld95 Györffy Gy., Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp., 1959. 27., valamint u. о. a 74. jegyzet. (A továbbiakban Györffy Gy., Tanulmányok).; Honfoglalás előtti népek és országok Anonymus Gesta Hungarorumában. Etn. 76 (1965) 421.; A honfoglaló magyarok települési rendjéről. AÉ. 97 (1970) 228; Geogr. hist. I. 882. 96 Györffy Gy., A középkori Orosháza története. Orosháza története I. (Szerk. : Nagy Gyula) Orosháza, 1965. 224—225. 97 Györffy Gy., Tanulmányok, 27. 98 Györffy Gy., Geogr. hist. 882. 99 Györffy Gy., i. m. (1970) 227—229. Az itt előforduló helynevek éppen nem vallanak Ond vezér itteni megtelepedése mellett (vö. 117. jegyzetben i. m. vonatkozó részeit). 100 1244: Hazai Oklevéltár. 1234—1536. Szerk.: Nagy L—Deák F.—Nagy Gy. Bp., 1879—10; 1248: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér. IV/2. 24. (A továbbiakban: F.)\ Árpádkori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continua tus. Közzéteszi Wenzel Gusztáv. 11., 365 (A továbbiakban: Wenzel); 1256: F., IV/2. 377.; 1257: F. IV/2. 418.; 1266: F., 1V/3, 315.; 1274: F., VII/2. 32.; 1276: Wenzel, IX. 153.; 1280: F., V/3. 26.; 1280: F., V/3. 57.; 1281: F., V/3. 84.; 1283: Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején a pápai tizedjegyzék alapján feltüntetve. A vatikáni okirattár-bizottság rendeletére szerk.: Ortvay Tivadar. 1/2. Bp., 1892. 780; 1283: Wenzel, XII. 390. és F, V/3. 176.; 1283: F, V/3. 204. 101 Őd apja Ete csakis Ond fia Eté-vel és nem az Et nevű kun vezérrel azonosítható — mint azt Karácsonyi J. feltételezte (Karácsonyi J., A puszta-szeri monostor kegyurai. Értekezések a történelmi tudományok köréből. XIII. A II. osztály rendeletéből szerkeszti Pauler Imre. Bp., 1899. 9— 10. A továbbiakban: Karácsonyi), ugyanis Anonymus az előbbit következetesen Ete — az utóbbit pedig Etunek írta (V. ö.: Györffy Gy., A magyarok elődeiről. 101, 102, 104, 108, 117, 124, 129.). 366