A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Jakab Béla: Avarkori sírok tojáshéjleleteinek tanúságtétele

Dorozsma-Hármashatár 10. sír 1972. december 19-én feltárt leletanyag. Két részből áll: a fej melletti héjtöredékek és a jobb kéz mellett talált héjtörmelék. A fej melletti héjtöredékek közt 16X14 mm-es a legnagyobb méretű. Világos, tejeskávé színű darabkák. A héj felülete sűrűn redőzött. Kutikula, néhány kis maradvány kivételével hiányzik. Sűrűn nyílnak a pórusok, néhány hasítékszerűen, a többségük tűszúrásszerűen. Mamiiiák többsége kráteres. Csak ép mamiiiákat tartalmazó darab nincs is köztük. Ezek határterületről valók. Héjvastagságuk 0,26—0,31 mm. Tyúktojás (Gallus domesticus) maradványai. Jobb kéznél talált maradványok még apróbbak. 9x8 mm-es a legnagyobb darabja. Külső felület erősen roncsolódott. Szivacsos réteg rétegesen lemállott. (VI. t. 6.). A belső mamilláris réteg viszonylag sértetlen. Kráterek sűrűn egymás mellett helyezkednek el. Két felvételünk egyike a határrégió ép és kráteres mamilláit mutatja (VI. t. 7.), a másik az equatorialis régió kráteres mamilláit (VI. t. 8.). A nagyobb fokú roncsolódás a héj vastagságnál is mutatkozik: 0,17—0,23 mm. Szintén tyúktojás (Gallus domesticus) héjmaradványai. De a kettős leletanyag sem tesz ki egy tyúktojásnyi héjanyagot. A VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA A felsorolt sírok héjleletei mind alkalmasak a tojáshéj mamilláris rétegének mikrostruktúrális vizsgálatára. Az egyébként oológiailag is értékes vizsgálati eredmények megerősítik az értekezésünk részletes tárgyalása előtt mondottakat a leletek tanúságtételéről. E tanúságtétel alapja a tojáshéj szerkezetében a költés ideje alatt végbemenő és a dolgozat első részében ismertetett mikrostruktúrális változás, amelynek jellegzetessége, hogy csak a héj meghatározott régiójában, az allantoisznak nevezett magzatburokkal kapcsolatos héjrész mamilláris rétegében megy végbe. A héj többi részén, nevezetesen a légkamra-zónára eső területen a mamilláris réteg mikrostruktúrája változatlan marad, ami szintén jellegzetessége a kiköltött tojás héjának. A Deszk „H" 12. sír kivételével, a felsorolt sírok leletanyaga a végbement költési folyamat nyomait mutatja a tojáshéjak mamilláris rétegében. Ugyanazon sír leletanyagán belül felfedhetjük mind a reszorbeált felületek kráteres mamilláit, mind a légkamra zóna ép mamilláit. A Deszk „H" 12. sír 30-35 héjdarabból álló leletanyagában viszont egyik darab sem mutatja a reszorbció nyomait, ami arra utal, hogy héjanyaga keltetlen tojás vagy tojások héjdarabjaiból áll. A felsorolt sírok leletei két fajhoz tartoznak: a házityúk (Gallus domesticus) és a nyári lúd (Anser anser) tojásaiból származnak. A sírok héjleleteiről az oológia megállapításait írtuk le.* Ezeknek az oológiai vizsgálatoknak az eredményei — a héjleletek tanúságtételei — újabb szemponttal gazdagítják az avarkor temetkezési kultuszára vonatkozó ismereteinket. A vizsgálatok körének további kiszélesítése dönti el, hogy e vizsgálati eredmények mennyire általánosíthatók. Amint pl. a vésztői kolostor héjleleteinek vizsgálatainál is hasonló eredményeket könyvelhetünk el, úgy — minden valószínűség szerint — a többi múzeumaink leletanyagának vizsgálatánál is juthatunk hasonló eredményhez. * Hálás köszönetemet fejezem ki Trogmayer Ottó múzeumigazgatónak és Simoncsics Pál egyetem docensnek, amiért lehetőséget adtak és segítséget nyújtottak a vizsgálatok lefolytatásához. 341