A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Dömötör János: Negyedszázados a Zentai Művésztelep

A második miért-re legvilágosabban Bogomil Karlavaris válaszol az 1973-as, jubileumi szabadkai Képzőművészeti Találkozó katalógusában: ,,A művésztelepek abban az időszakban keletkeztek, amikor lazulni kezdett a központosított hatalom, amikor elkezdődött a demokratizálás folyamata, fejlődésnek indult az önigazgatás, s amikor mindinkább felszabadultak a társadalom rejtett alkotó erői." A szervezők lelkesedése és a kedvező általános társadalmi légkör mellett szükséges azonban még valami egy művésztelep létrejöttéhez: az anyagi alapok biztosítása. Zenta város vezetői megértették a gondolat jelentőségét, segítették a kezdeményezőket. Nem zökkenő és vitamentesen alakult mindez, több mint két évtizeden át, de az alapkérdést: a művésztelep létezésének, fenntartásának szükségességét illetően a személyi változások ellenére is következetes volt a városi vezetés. A művésztelep történetének már az első éve is gazdag eseményekben. Az 1952. július közepén megérkező első három művészt, Milán Konjovicsot, Bosán Györgyöt, Nikolajevics Milivojt pár hét múlva Maximovics Sztefán és Sáfrány Imre követték. Természetesen ott volt Ács József is, aki ekkor dolgozott zentai falfestményén Palicson. Than Mórtól máig terjedő, átfogó magyar képzőművészeti kiállítást rendezett, és bírált, és szervezett, és táblaképet festett egyszerre. A zentaiak érdeklődéssel figyelték az ekkor még jobbára a szabadban, az utcán, a Tisza-parton munkálkodó képzőművészeket. A művésztelep szervezői azonban érezték, hogy a művészet és a közönség között az ilyen alkalmi találkozásnál mélyebb kapcsolatot kell teremteni. Ezért augusztus 2-án megrendezték az első képbemutatót. Ezen a művészek alkotásaik társaságában beszélgettek a közönséggel, kérdéseikre válaszoltak, magyarázták célkitűzéseik alkotói megvalósulását. A képbemutatóknak ez a rendje sikeresnek bizonyult és hosszú időn át a művek és címzettek közötti találkozás egyik jól kihasznált lehetőségét jelentette. A lelkes kezdeményezők azonban érezték, hogy sem a közös lakás a városi fürdő épületében, de még az együttes munkálkodás sem elég a műhelyszellem megteremtéséhez. Ezért az emberi kapcsolatok mélyítése és a környék jobb megismerése érdekében tettek látogatást Adorjánban és Csókán már ezen a nyáron. A Művésztelep első tárlata szeptember 21-én nyílt meg. Tartalmilag szinte kivétel nélkül zentai motívumokat ölelt fel ez a kiállítás. Leggyakrabban a zentai táj legkarakterisztikusabb része, a Tiszapart volt látható, de a melegvizű artézi kút, a Bútorgyár, utcarészek, és egyes házak is megjelentek a festményeken, rajzokon. Alapvetően ugyanez a tematikai irányulás érvényesült még a második művésztelepi kiállításon is. Ehhez a következő, 1953-as évhez még két esemény kapcsolódik. Megalakult a Műbarátok Köre és Tóth Antal, valamint Krompolz Károly zeneszerzők is részt vettek a művésztelep munkájában. Utóbbiak nem alkotói tevékenységet végeztek, hanem a zentai és Zenta környéki népzene tanulmányozásával foglalkoztak. Közbevetőleg hadd szóljunk arról is, hogy a zentai kezdeményezés hamar visszhangra lelt a Vajdaság más városaiban: Bácstopolyán (Backa Topola) 1953-ban, Ó-Becsén, (Becsej) 54-ben már megkezdi munkáját az ottani művésztelep. Zentán azonban 1954 válság-jelenségeket is hozott. A képbemutatóra 120 ember gyűlt ugyan össze a klubban, de az ekkor erőteljesebben jelentkező új törekvések még nem találtak megértésre. A társadalmi vezetés a művészek bevonása nélkül július 28-án megtartott értekezleten a művésztelep céljaként ismét a lokális szín megjelenítését tartotta fontosnak. Egészen pontosan úgy fogalmazva, hogy „Zentárói és környékéről művészi dokumentumok készüljenek". A művésztelep vezetését ekkor elvették a Múzeumtól és a Járási Népbizottság kultúrtanácsa foglalkozott néhány éven át ezzel a feladattal. A válságjelek áthullámzottak a következő évre. Alig jelentek meg a telepen művészek, erőteljesebben feléledt az amatőrök tevé242