A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)
Hegyi András: Szeged gyáripara a Gömbös-kormányzat idején 1932–1936
Az uralkodó osztályok a Gömbös vezette új kormány feladatává tették az ország gazdasági helyzetének javítását, az államháztartás deficitjének csökkentését, a kereskedelmi- és fizetési mérleg aktívvá tételét, a nagyarányú külföldi adósságok problémájának a megoldását. A kormány bizonyos erőfeszítései ellenére is az ipari válság mélypontjáról a depresszióra való átmenet jelei csak 1934-ben következtek be. Az 1929—1933-as krízis hatása Szeged gazdasági életére egyenesen katasztrofális volt. Ez jórészt abból következett, hogy a város agrár-ipari jellegű gazdaságában az elavult kis- és kézműipar dominált. Mint ismeretes, a válság sokkal jobban sújtotta a mezőgazdaságot és a kisipart, mint a gyáripart. Természetesen Szeged gyáripara is alaposan megsínylette a válság következményeit. Láttuk, hogy az adott időszakban a város iparában az élelmiszeripar és a textilipar járt az élen. A két iparág nem egyformán szenvedett a válságtól, és nem alakult azonosan termelésük sem a harmincas években. A krízis sokkal súlyosabban érintette az élelmiszeripart, mely még 1938-ban sem érte el az 1929-es termelési szintet 8 . E különbség lemérhető a város egyik legnagyobb élelmiszeripari üzeme, a Pick Szalámigyár helyzetének alakulásán is. A válság egy szépen induló fejlődési szakasz ívét törte meg, 9 és csak tulajdonosainak tőkeeereje, termékeik hírneve, továbbá jelentős technikai előrelépés tette lehetővé, hogy a gyár átvészelje a nehéz éveket és ne jusson más szalámigyárak sorsára. 10 A malomipar, Szeged élelmiszeriparának másik jelentős ágazata, még a húsfeldolgozó iparnál is rosszabb helyzetbe került a válság időszakában. Ez megfelelt a malomipar országos visszaesésének. 11 A szegedi malomipar fő reprezentánsa, a bürokrácia rovására hozott kényszertakarékossági intézkedések leszűkítették a kormány társadalmi bázisát. Az államapparátust elfoglaló nagyrészt dzsentri elemek élesen felléptek a Károlyi-kormány ellen. A finánctőke szanálására törekvő politika azonban a nagybirtok érdekeit is sértette. Nem vezettek eredményre a munkásosztály ellen hozott terrorisztikus intézkedések, valamint az új külpolitikai orientáció sem. Mindez a kormány bukásához vezetett. L. Berend T. I.—Ránki Gy., Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában (1933—1944). 18—19. 8 Berend—Ránki, i. m. 233. A magyar élelmiszeripar termelése változatlan árakon Év Ezer P % 1929 1 027 277 100 1933 602 961 58,7 1935 719 005 70,0 1938 927 927 90,3 9 1927-től a szatámigyártás fejlődésnek indult. Nőtt a belső fogyasztás, s ez a kedvezőtlen külkereskedelmi viszonyoktól függetlenül is szilárd piacot biztosított. 1928-ban még jelentős kezdeményezés történt; a sertéshús árak csökkenése nyomán viszont 1929-től a szalámigyárak termelése az egész országban fokozatosan csökkent. Ez a folyamat 1933-ban érte el a mélypontot. Ezután felfutás kezdődött, de ez nem volt egyenletes. A termelt szalámi mennyisége 1938 végére ismét megközelítette a válság előttit. L. Mann M.—Sípos P., A szegedi szalámigyár száz éve. 18. 10 Mann—Sípos: i. m. 19., 23. A szalámitermelés alakulása Magyarországon 1929—1936 között Év Gyárak száma Termelt mennyiség (q) 1929 18 18 460 1933 15 15 624 1936 21 20 016 11 A malomipar a háborús konjunktúrához képest már a húszas években hanyatlásnak indult, a harmincas években helyzete még nehezebbé vált. A válság idején a malomipar piacai tovább szűkültek. A nagy malmokban feldolgozott gabona mennyisége 20%-kal, piaci értéke közel 50%-kal 217
