A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Hegyi András: Szeged gyáripara a Gömbös-kormányzat idején 1932–1936

Back malom még 1934-ben is súlyos gondokkal küzdött. A malom vezetői a Kereskedelmi- és Iparkamara számára adott jelentésükben a következőket írták: ,,A kereskedelmi malmokra nézve az 1934-es év nem hozott javulást. Az export tovább hanyatlott."

12 Panaszolták, hogy súlyos az őrlési adó, a búzánál 4,5 P, a rozsnál 3 P métermázsánként. A gyenge termés következtében csökkent a vámmalmok foglalkoztatása és alig némi vigaszt jelentett a számukra, hogy vámkeresményüket magasabb áron értékesíthették. A jelentés kiemelte, hogy a kereskedelmi malmok egymás közötti versenye a belföldi piacokért tovább folyt, és ez még inkább nehezítette helyzetüket.

13 E nehézségekre vetnek fényt azok az adatok, amelyek 1932-től a mérleg-veszteség szüntelen növekedéséről adnak számot:

14 Ev A Back-malom veszteségének összege 1932—1933 21 348 P 1933—1934 95 621 P 1935 nyarán 140 948 P Nem voltak éppen ragyogó helyzetben más élelmiszeripari üzemek sem,

15 sőt több közülük, mint pl. a Czinner és Társa Szalámigyár, a Szegedi Mezőgazdaságiipari Rt., a Szeged-Alsótanyai Iparvállalat, hat kisebb malom, egy tésztagyár, két cukorkaüzem tönkre is ment illetve jelentéktelenre csökkentette termelését.

16 A textilipar — országos viszonylatban — a húszas években megtett fejlődés eredményeként a könnyűipar legerősebb ágává vált. Főleg a külföldi áruk versenyének nagymértékű korlátozásával sikerült elérni, hogy a textilipar 1929 és 1933 között sem volt kénytelen termelését tartósan csökkenteni, s így rövid ideig tartó átmeneti visszaesés után a termelés 1933-ra nem csak, hogy nem maradt el az 1929-es színvonal mögött, de 31 %-kal már túl is haladta azt.

17 csökkent. A malomipar nem tudta elérni a válság előtti színvonalat a következő években sem. A külső piac elveszett és a belső piac nem szélesedett kellő mértékben. Az egész iparágat krónikus kapacitás-kihasználatlanság sújtotta. Érdekes viszont, hogy a malomipar össztermelése ennek ellenére sem mutatott nagy visszaesést 1929-hez képest, hisz addig sem prosperált megfelelően. Továbbá időközben a vámmalmok termelése — ellentétben a nagy exportmalmokkal — 3,3 millió mázsáról 6,6 millió mázsára emelkedett. Ezt a folyamatot jelzik alábbi adataink : Berend—Ránki, i. m. 225—227. A magyar malomipar termelésének értéke tényleges árakon 1929—-1938 között Év Ezer P % 1929 437 496 100 1933 264 301 60,3 1935 330188 75,3 1938 418 478 95,6 12 Kamara jegyz. 1934. 21. 13 Uo. 22 . 14 Kompasz 1934—1935. III—IV. 46.; Kompasz 1935—1936. III— IV. 46.; Compass 1936— 1937. II. 282—283. 15 Az Egyesült Szegedi Paprikatelepek Rt. pl. 777 P veszteséggel zárta az 1932-es, 595 P veszteséggel az 1933-as évet, 1934. december 31-én pedig már 5472 P volt a passzívum. Az Egyesült Borpincék Rt. még 1935-ben is 788 P veszteségről számolt be. A Központi Tejcsarnok Rt. rossz helyzetére világít, hogy passzívuma még 1935-ben is 50 894 P-t tett ki. Kompasz 1934—1935. III—IV. 887.; Kompasz 1935—1936. III—IV. 883.; Compass 1936—1937. II. 88., 124. 16 Monográfia 1927. 204—214.; Címtár 1933. 392—411. 17 Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása különösen kedvező lehetőségeket teremtett a magyar textilipar számára. Versenyképességét a rendkívül olcsó munkaerő alapozta meg. A húszas években életbe léptetett vámtarifák elsősorban a textilipar védelmét szolgálták. Mint utaltunk már 218