A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Juhász Antal: A parasztság tárgyi ellátottsága

közök fejlődését áttekintő tanulmánya és Takács Lajos tárgyrendszerező, tipuskatalógust készítő munkája.

10 Tárkány Szűcs Ernő forrásközlése és tanulmánya egy mezővárosi paraszttársadalom XVIII-XIX. századi tárgyi ellátottságáról, hagyományozódó ingó-ingatlan értékeiről ad képet,

11 s egyben fölkínálja az újabb tárgyleltárakkal összevethető levéltári források: testamentumok, vagyonleltárak kiaknázásának lehetőségeit. Legutóbb a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársai,, Szabó László íirányításával egy túrkevei tanyán végeztek teljességre törekvő eszközgyűjtést, melynek eredményeit 1974-ben kiállításon is bemutatták.

12 Adatfelvételünkhöz ez a vállalkozás áll legközelebb; a kiállítás katalógusa ismerteti a vizsgált tanya építéstörténetét, tulajdonviszonyait, üzemszervezetét is, de egy adott paraszti együttes tárgyi világának föltárási és elemzési lehetőségeit — úgy látjuk — még nem használja ki olyan mértékben, ahogyan a paraszti életforma és üzemszervezet megismerése kívánatossá teszi.

13 A KUTATÁS CÉLJA ÉS MÓDSZERE Célunk a különböző parasztcsaládok tárgyi ellátottságának leltárba vétele és rendszerezése, amivel végső soron a társadalmilag differenciált paraszt-életforma alaposabb ismeretéhez kívánunk hozzájárulni. Ezért más-más vagyoni helyzetű gazdaságok — egy volt gazda, egy kisparaszt, és egy törpebirtokos szegényparaszt — tárgyegyütteseit választottuk adatfölvételre. A gyűjtés idején ugyan már közel másfél évtizede megszűnt a családok egyéni földtulajdona s az erre alapozott paraszti gazdálkodás, de tapasztalataink szerint a mezőgazdasági munkát végző, idősebb családok tárgyi hagyatéka még napjainkig lenyomata a korábbi vagyoni helyzetnek, őrzi régi társadalmi helyzetük meghatározottságát. A tárgyállomány rendszerezéséhez a hazai szakirodalomból Fél és Horfer átányi eszköztanulmánya kínál jó szempontokat. Ők a monografikus tárgygyűjtést summázva a gazdasági eszközöket előbb a használat helye, majd a készítés helye és módja szerint csoportosítják. Célunkhoz föltétlen közelebb visz, ha kiderítjük, hol és kik készítették a parasztcsaládok használati tárgyait — nem mellékes ugyanis, hogy helyben vagy vidéken, a gyáripar, mesterember, specialista vagy maga a parasztember állította elő azokat. Ezért a tárgyak készítőjét és a készítés helyét fontos figyelembe venni, de olyan rendező elvet kerestünk, amely ennél tagoltabb és főleg történeti szempontú rendszerezésre alkalmas. Ilyen nézőpont akkor érvényesülhet, ha a tárgyak eredetét, származását vesszük alapul; abból indulunk ki, honnan, hogyan, milyen úton-módon került a parasztházba, illetve a gazdaságba a tárgy együttes valamennyi darabja? így megkülönböztethető az örökség, a hozomány, a nászajándék, a vásárlás útján szerzett tárgyak csoportja, a parasztcsalád saját készítménye és az ajándék. További tagolás kínálkozik aszerint, hogy a férj, 10 Varga Gy. 1965. és Takács L. 1972. 11 Tárkány Szűcs E. 1961. 12 Szabó L.—Gulyás É. 1974. 13 Föltehetően mások is készítettek kisebb nagyobb paraszti eszközgyűjtésekről leltárt, illetve megkísérelték parasztgazdaságok tárgyegyütteseinek megszerzését, de csak a publikált vállalkozásokról van tudomásunk. Ezeken kívül arról tudok, hogy 1974. augusztusában a makói Országos Honismereti Diáktábor használati tárgyakat gyűjtő szakcsoportja Felföldi László iárnyításával tárgyleltárat és rajzos dokumentációt készített a Makó, Ráday utca 16 sz. volt gazdaházban. 107