A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Juhász Antal: A parasztság tárgyi ellátottsága

vagy a feleség ágától, s melyik nemzedéktől származik a „juss", hol, és kitől vásárolta a család használati tárgyait, eszközeit.

14 A tárgyegyüttesek képet adnak használóik — vizsgálatunk esetében a parasztcsaládok — életmódjáról. Ha már most nem pusztán magukat a tárgyakat ismerjük, hanem eredetüket is földerítjük, bizonnyal többet tudhatunk meg a tárgyakat birtokló család életmódjáról, múltjáról, s életének máig bekövetkezett változásairól. Megokolásra szorul, miért tanyai családokat választottunk modellül. Részint azért, mivel a tanyai életmód kutatását fontosabbnak, sürgősebbnek tartjuk, mint a falusiét, másrészt a tanyaiaknál külön tanulságot ígér a városokban, városi piacon és boltban történő beszerzés szerepe a család tárgyi felszereltségében. A három tanyát nagy számú, Szeged egykori határában fekvő tanya közül szemeltük ki. Tekintetbe vettük a tanyák történetét, mai arculatát és a benne élők családi helyzetét, korát, gazdasági-szociális körülményeit. A kiválasztott három tanyáról egyaránt elmondható : 1. több nemzedék élt már bennük, így a tárgyak átöröklésére mindegyikben jó alkalom kínálkozott, 2. századunkban alig történt nagyobb változás az épületekben, így mindegyik a szegedi tanyák hagyományos jellegének a képviselője. Nem véletlen, hogy a szegedi tanyai telekrendezésre — több más mellett — két példát épp az adatfelvételre kiválasztott tanyákról (Röszke III. 304. és Szatymaz III. 122.) vettünk.

15 A vizsgált tanyákon élők helyzetében egyező : 1. idős, 62-75 közötti házaspárok, akik — családjuk vagyoni helyzetétől meghatározottan — még a hagyományos életforma keretei között nevelkedtek és házasodtak, 2. ma is egyedül élnek, így házuk tája állapotát és felszereltségét a fiatalabb nemzedék változásokra érzékenyebb igény-, és ízlésszintje nem befolyásolja. Választhattunk volna olyan tanyát is, ahol több nemzedék: szülők, házas gyermekük és azok gyermekei élnek együtt, egy födél alatt. Bár ez a családtipus a Szeged környéki tanyákon is egyre ritkább, egy ilyen parasztcsalád tárgyállományának fölmérése gazdagíthatta volna a vizsgálat tanulságait. Ám most — kitűzött célunknak megfelelően csak az idősebb paraszt-nemzedék tárgyi ellátottságának fölmérésére törekedtünk. A kiválasztott tanyák és az ott élők közötti egyezések lehetővé teszik a tárgyi felszereltség jobb összevetését, pontosabban — előzetes föltevésünk szerint — így megragadható, hogyan függ össze a tanyai családok gazdasági-társadalmi helyzete a meglévő tárgy-, és eszközállománnyal. Az adatfölvétel módszere fokozatosan, munka közben formálódott ki. Kezdettől fogva teljes, minden apró tárgyféleségre kiterjedő leltárt készítettünk, de a tárgyak eredetét, pl. a szerzemények vásárlási helyét nem különítettük el úgy, ahogyan később kívánatossá vált. Ezért az első adatfölvételt — két tanya több helyiségének leltárát — újból elő kellett venni, hogy az anyaggyűjtést kiegészítsük. 14 Az átányi monografikus tárgygyűjtésről szólva szerzők aláhúzzák: „A szerszámoknak életútja, van..." majd később: „Minden tárgynak van személyes története, mely elválaszthatatlanul kíséri őt élete során..." (Fél—Hofer 1964. 35.). Ez a fölismerés igen fontos és meghatározója az átányi eszközmonográfia eszközszemléletének, szerzői koncepciójának. így tárják föl példás gonddal a szerszámok használatát, az elhasználódás során keletkező eszközváltozatokat, az eszköz és az ember kapcsolatát. Ebben a fölfogásban azonban a tárgyak származáshelye, eredete nem válik az eszközállomány csoportosításának kiindulópontjává, mint mostani vizsgálatunkban. 15 Juhász A. 1974. 288—292. 108